Magamról ★ web: zelenij.hu, trxedzo.hu ★ e-mail: linda@zelenij.hu ★ facebook: facebook.com/edzesrefel

Végre elkezdődött

Április 20-án elkezdődött a bringás versenyszezonom a 8 órás MTB versennyel. Bár nagyon vártam, összességében nem olyan volt maga a rendezvény, ahogy gondoltam. A rossz dolgokkal nem is érdemes foglalkozni csak a jó oldalával. Az pedig, az volt, hogy felmértem, hogy az erőnlétem nem rossz és középmezőnyben vagyok így a szezon elején. Illetve, hogy személyesen is találkozhattam Gáborral, aki sokat segített az alapozó edzéseim során. Az viszont elég valószínű, hogy jövőre a versenynaptáramból ez a megmérettetés kimarad.

8 órás mtb – várakozás a váltó zónában

A nem túl szerencsés kezdet után egy be nem tervezett teljesítmény túrára mentünk el, ami Várpalotáról indult a Bakonyba. A kiírás alapján 54 km és 790 m szintemelkedés ígérkezett 6 órás szintidővel. Lehet 3 nappal a Buda maraton előtt, nem ez volt életem korszakalkotó ötlete, de nem bántam meg. A pálya nagyon élvezhető volt és sok önbizalmat is adott, hogy sikeresen abszolváltam az összes lejtőt. Az emelkedőket nem erőltettem a Buda maraton miatt, csak amennyi jól esett. Kb. 70-80%-os erőbedobással mentem. Amit jól is tettem, mert utólag kiderült, hogy a táv 64 km volt és több 1000méter szintemelkedéssel. És nem azért mert eltévedtem. 😉

Be be be a Bakonybe befutó

Itt azt is megtanultam, hogy sose bízd a szervezőkre a frissítést. Ugyanis volt nálam 1,5 zselé, amit nagyvonalúan Norbinak és Lacinak adtam egy 10 km után, mert láttam, hogy rájuk fér és úgy voltam vele, majd tankolok a frissítő ponton egy kis ISO-val vagy banánnal. Az első frissítő pont 30 km után volt, ahol víz és zsíros kenyér (!!!) volt. Ami egy gyalogtúrán biztos jó, de bringával nem az igazi. Szóval külön köszönet a srácoknak, akikkel végül egy bolyban toltuk le a maradék 26 km-t, hogy életmentő energiaszelettel kínáltak meg.

Végül egy 4 óra 19 perces idővel érkeztünk meg – sikerült még a lejtőkön sem leszakadnom a fiúktól, hurrá – a célba, ahol egy kis érmet és oklevelet is kaptunk. Itt találkoztam Norbival és Lacival, mert ők külön kalandokat életek meg – életmentés, 45 perc hátrány és pályaszalagok beszedése miatt.

Ezután jött két nap full pihenő edzés terén és el is jött a Buda maraton napja. A verseny előtt sokat olvastam róla, hogy a pálya kezdőknek nem ajánlott, így kellően ideges voltam miatta. Emellett sajnos családi gondok is közbe jöttek, így nem is aludtam túl sokat az előtte lévő napokban és sokat rohangáltunk kutyát sétáltatni, boltba, kórházba, stb. Szóval közel sem ideális állapotban mentem, mert még a bakonyi túrát is éreztem.

Szerencsére a pálya közelsége miatt sikerült kb. 1,5 órával előbb kiérnünk, így a rajtszám átvétel után ezúttal melegítésre is maradt időnk. Norbival elkörözgettünk kicsit majd megettünk egy Giant bar-t és mivel irtó hőség volt már ekkor – délben volt a rajt – gondoltuk iszunk egy kis vizet. A víz arany árban volt – miért nem lep meg -, de az már érdekes mikor a pultos csaj beszól, hogy a sör olcsóbb. Na, ez igen, 40 fokban verseny előtt pont sörre van szükségem. No miután felszedtem az állam már fel is sorakozhattunk a rajthoz.

Buda maraton rajt előtt

Itt szerencsére elég széles volt a hely, így max. 2-3 soros volt a tömeg. Szolidan beálltunk a végére. Az én taktikám az volt, hogy saját tempóban indulok el és nem sprintelek, mert az emelkedőkön így többet nyerek. Nem is volt olyan rossz döntés, mivel már a füvön is volt esés, így azt ki tudtam kerülni. Norbival nagyjából együtt haladtunk az elején. Én csak 1-2 emberrel voltam előrébb, mert belőttem magamnak egy csajt, akit követni szándékoztam.

Az első komolyabb emelkedő be is dugult. Bár egyes jó képességűek még így is képesek voltak gyök2vel bevágni elém, így nekem is meg kellett állni és az újra elindulásra esélyem sem volt. Tehát jött egy kis tologatás. Bár tologatással itt jobban lehetett haladni, mint nyeregben.

Ami rosszabb, hogy az első lejtő is be volt dugulva. Jó kis fékszag közepette próbáltam lecsorogni a dugóban, mígnem közvetlenül előttem lévő az üvöltésem ellenére, hogy nehogy megálljon tolt egy satu féket és ennek örömére elvágódott előttem. Szerencsére nem estem át rajta, de a fél mezőny itt lehagyott. Mondom oké, akkor most hozhatom magam vissza. De mire felértem volna a kinézett bolyra, egy újabb okos megelőzött majd a kanyarban ő is elvágódott előttem. Megkérdeztem jól van e és mivel igen volt a válasz ismét rákapcsoltam.

No ekkorra utol is értem a “kiszemelt” leányzót, ám pont itt jött a hatalmas emelkedők sora. Hát igen, egy szintrajz sokat segített volna, mert ha ezt tudom, akkor nem itt próbálom felhozni magam. Az emelkedő leírhatatlan. Voltam én már a Hármashatárhegyen és úgy voltam vele, hogy á én fel tudok tekerni. Aha, ahogy az Móricka elképzelte. Ezen az oldalán még nem voltam. És később is arra az útvonalra mentünk rá, ahol én lefelé szoktam menni – nem véletlenül. 7-10 km között éreztem azt a mélypontot, hogy na én itt dobom el a bringát, de rögtön és hogy én egészen biztosan nem vagyok normális és egyébként is mit keresek én itt.

Az első frissítőponton ittam gyorsan és megpróbáltam itt leelőzni a sok ácsorgót. Egész jól sikerült a következő emelkedőig, ahol volt, hogy tudtam volna menni, de mások miatt toltam. Volt ahol meg meg sem próbáltam menni inkább toltam. A második frissítő pont után viszont már elég kellemes volt a pálya.

Pár technikásabb lejtő és az előzőekhez képest kisebb dombocskákon kellett felmenni. Amikor megláttam a még 5 km táblát egész megkönnyebbültem. Itt már tudtam, hogy mára a rövid táv jutott nekem, esélyem sincs túlélni a hosszút. Persze az utolsó 1 km végén megláttam, hogy ismét egy jó kis emelkedő jön, de elhatároztam hogy én bizony nyeregben fogok megérkezni, szóval feltekertem maradék erőmből. Közben azon imádkoztam, hogy remélem nem néztem be sehol és nem fordultam rá a hosszútáv körére, de egyszer csak bent voltam a célban. Még jó, hogy nem akartam hosszúra menni, mert valahol elsuhantam a jelzés mellett.

Buda maraton egyik emelkedőjén

Mikor beértem Norbi már bent volt, de sajna nem bringán ért be, hanem gyalog, mert ismét pechje volt és 12-kmnél eltört a váltótartója, amikor megpróbált kikerülni valakit, aki satufékezett előtte.

Az eredményem felnőtt női rövid távon a 7. hely.  Elég jó helyezés, de remélem lesz még jobb is hiszen ez az első rendes versenyem és itt is sokat tanultam. A legfőbb, hogy legközelebb megpróbálok kicsit előrébbről rajtolni, bár az emberi tényező mindig jelen lesz, emiatt nem lehet haragudni.