Magamról ★ web: zelenij.hu, trxedzo.hu ★ e-mail: linda@zelenij.hu ★ facebook: facebook.com/edzesrefel

Várgesztesi xco – szuper verseny volt

A salgótarjáni verseny után rákapcsoltam az edzésekre és nemhogy 100%-osan, de inkább 200%-osan csináltam végig.  Ennek az egyik eredménye az lett, hogy a közelgő várgesztesi xco versenyre elég fáradtnak éreztem a lábaim, így 2 nappal a verseny előtt tudatosan extra figyelmet fordítottam a regenerációra.  Szauna, masszázs henger, kompressziós zokni és táplálékkiegészítők hada – magnézium, bcaa, glutamin.

Regeneráció pinkben :)

Regeneráció pinkben :)

A hatás nem maradt el, a verseny napján panaszra nem lehetett okom. A pályát már ismertem, mert egyik hétvégén már bejártuk, így 11 körül érkeztünk meg a helyszínre.

A rajt-cél terület a Várgesztesi Villapark területén kapott helyet, ahol a 2 napos rendezvényre való tekintettel (szombat xco, vasárnap maraton) kedvezményes szállásra volt lehetőség, amivel sokan éltek is. Cseh Roniék azonnal meg is invitáltak a házukba, ahol voltak, hogy kényelmesebben tudjak öltözni, készülődni. Jó társaságban az idő is kellemesebben telt, köszönöm a lehetőséget.

A master korcsoport rajtja után, amidélben volt visszatértünk a szállásra és neki is álltunk bemelegíteni. Dani és én a görgő mellett voksoltunk, Roni pedig kiment a szabadba.

Bemelegítés

Bemelegítés

A melegítés után, Norbival még gyorsan egyeztettem a frissítési taktikát, mikor mit adjon fel és már indultunk is a rajtba. Itt én már nagyon izgultam.  Szerencsére egész jó kis mezőny összejött, 5en voltunk elit korcsoportban, plusz egy u19es lány.

A rajtot ismét gagyin kaptam el és nem sikerült elsőre belépnem a pedálba de ezúttal ezt hamar orvosoltam és nem maradtam le túlzottan. A nyomvonal egy kis része a villaparkon belül kanyargott és innen ment ki az erdőbe. Ezután rögtön a technikai/frissítő zónán haladtunk át.  Itt még ezúttal nem vettem fel semmit.

A technikai zóna után jön egy igen hosszú, inkább már-már maratonos emelkedő. Ezt 3an kezdtük meg vonatban, én voltam a 3as végén így tudtam kicsit utazni. Éreztem, hogy van bennem kraft de még egy kicsit ki akartam várni. Végül Bea, aki a második volt a sorban indított és elment, így gondoltam én is megyek. Ezzel én feljöttem a 4. helyre. Nagyon szuper érzés volt, hogy még csak a második versenyem és máris partiban vagyok és nem egyértelműen az utolsó.

Az emelkedő után technikás lefelé, kis csikicsukik, letörések, „pumpa pálya” szerűség, sunyi síknak tűnő de emelkedős részek jöttek, majd újból a villaparkba érkeztünk. Az első kör végén bő 20 másodperc előnnyel érkeztem a 4 helyen. Ám a házak között a nagy lendületben benéztem a pályát és eltévesztettem az egyik kanyart. Így sajnos az előnyömet el is dobtam. Fejben meg is zuhantam hirtelen és elment minden életkedvem. A frissítőben ezúttal sem vettem fel semmit, igyekeztem megint előre menni.

Itt említeném meg, hogy milyen „jófej” volt az egyik fotós, aki beszólt nekem, hogy húzzak arrébb, mert a mögöttem lévőt szeretné lefotózni.Majd pedig rinyált, hogy belógok a képbe. Mindezt verseny közben, úgy, hogy a mögöttem jövőt egyébként nem tartottam fel, csak a nagy művészt zavartam. Hát én kérek elnézést. Vissza…

Mivel az első kört megnyomtam, nem esett jól, hogy nem saját tempóban megyek. Bár végül sikerült előre jönnöm, de nem tudtam már leszakítani a kolléganőt. A harmadik körben tette rám a kereket ezerrel. A technikai zónában ezúttal kulacsot cseréltem és az emelkedő elején benyomtam egy zselét. Lehet kicsit előbb kellett volna, mert bár indítottam egy támadást és kicsit el is távolodtam de teljesen elfogytam és visszaestem az 5 helyre.

Innen saját tempóra váltottam és igyekeztem túlélni a felfeléket és minél nagyobb tempóval abszolválni a lefeléket. A zónában 4 körben kaptam savasodást csökkentő ampullát, az utolsó körre meg némi buborékmentes kólát.

IMG_9409

Verseny után még bolondozni is maradt kedv, bár a fejem megér egy misét. :D

Abszolút nem vagyok csalódott, sőt. Az elvégzett edzésmunka meghozta az eredményét és bár mégcsak második versenyem, sokkal jobban éreztem magam, mint Starjánban és már partiban is tudtam lenni a küzdelem során.  Lesz még bőven verseny a szezonban, ahol majd nem nézem be a pályát. :)

A verseny után ott maradtunk estig bandáztunk a többiekkel és részt vettünk a tészta partyn is. Köszönet érte Buzsónak. Nagyon jól éreztük magunkat, legközelebb majd ott is alszunk. Norbinak pedig köszönet a profi frissítésért verseny közben.

Újdonságok éve

10421965_848656678514107_65703215703891510_n
Rég nem írtam blogot, mert egyszerűen peregtek a napok és hirtelen azt vettem észre, hogy lassan már kezdődik is az újabb monti szezon. Azért megpróbálom röviden összefoglalni, mivel teltek az eddigi napjaim, mert nem unatkoztam az tuti. Illetve az idei felkészülésem sok új elemet kapott az eddigiekhez képest.

10322486_804012696311839_7896381666540856831_n
Az első legfontosabb különbség a tavaly alapozó időszakhoz képest, hogy idén helyett kapott a cyclocross is az életemben. Nem mondom, hogy ez abszolút boldogsággal töltött el az elején, mert bár virágkorát éli ez a szakág és mindenki imádja, őszintén szólva ez nem lesz az én sportom. Lényegében pont azt nem szeretem ami a célja – téli bringa versenyzés. Finoman szólva nem bírom a hideget,  több erőm megy el arra, hogy „fűtsek”, mint amennyit le tudok adni. Én tipikusan az vagyok aki 25 fok alatt felvesz egy pulcsit. :) ( Cserébe 40 fokban is gond nélkül tudok versenyezni). No természetesen nem rinyálni akarok, és ha az embernek van egy célja akkor azért sok mindent meg kell tenni. Szóval erőt vettem magamon és végül egészen belerázódtam a dologba, ami azért is fontos, mert a cyclocross-szal sokat lehet fejlődni bringa kezelés terén.
10462595_765696330144151_4785073913803728800_n
Emellett decemberben elmentem egy kerékpáros terheléses vizsgálatra, ahol végre sikerült belőni a pulzus zónáimat és persze kiderült mennyi az annyi, amit wattban le tudok adni. A pulzus zóna kérdés számomra nagyon fontos volt, mert a 220-életkor és egyéb sablon képletek nálam messze nem érvényesek, ezt már régóta éreztem. Ezért is mondom a személyi edzések során is, hogy személyre szabottság a legfontosabb.

Azóta már a második vizsgálat is meg történt, ami alapján a fejlődésem egész jó irányba halad.

A harmadik nagy különbség, abban rejlik, hogy kifejezetten odafigyelek a regenerációra. A teszten is látszódott, hogy kicsit lassú a regenerációm. Ez részben lehet adottság is, illetve a sok munka nem feltétlenül barátja a sok sportnak. Tehát rendszeresítettem a szaunát, a SMR henger használatot, a kompressziós szárat is sűrűbben előveszem, no meg táplálékkiegészítők terén a BCAA mellé beiktattam a glutamint is.
10371451_816468561732919_5237834970300622951_n

A negyedik és talán legizgalmasabb újítás az edzőtáborozás. Már decemberben is voltam 2×3 napot a tatai olimpiai edzőtáborban – igaz ott elsősorban én tartottam erőnléti edzést az utánpótlás montisoknak, de magamra is jutott bőven idő- ahol futottam, bringáztam, szaunáztam és próbáltam ráhangolódni a rám váró téli munkára.

Azóta pedig ugyanezzel a társasággal voltam 8 éjszakát Pulában, Horvátországban országúti kerékpáros edzőtáborban és hamarosan megyek a következő 8 napos táborba ismét Tatára, ahol már montizni is fogunk. A pulai tábort nagyon élveztem. A legnagyobb gond kb az volt, hogy hol igyak kávét egyébként csak edzés, evés és pihenés volt a dolgom. Nagyon sokat számít 1-1 ilyen hét.

Szóval úgy érzem minden adott egy jó szezonhoz, meglátjuk mire lesz ez most elég. Mert ennek megfelelően a léc is magasabbra került versenyek szempontjából. Áprilisban minden kiderül.