Magamról ★ web: zelenij.hu, trxedzo.hu ★ e-mail: linda@zelenij.hu ★ facebook: facebook.com/edzesrefel

Országos bajnokság 3. hely

IMG_5224

Csak, hogy ne legyen olyan unalmas az élet, Szerbiából hazaérve hétfő éjjeltől egész héten beteg voltam (vagyok is még). Ez azt jelentette, hogy csütörtökig lázam is volt, így a heti kerékpáros foglalkozásaimat nem nevezném edzésnek. Ami pedig nem épp ideális egy ob előtt, pláne ha az a soproni pályán van.

Sopronba szombaton reggel indultunk, mert az volt a tervem, hogy 2 körül pályajárás, aztán irány a hotel és pihi. No de szombat kora reggeltől szakadt az eső és kb 12 körül állt csak el. Így mikor leértünk még iszonyat sár volt a pályán, így a többiekkel várni voltunk kénytelenek. Én olyan 5 körül végül kimentem.


FullSizeRender

Tulajdonképpen az első kör végére elkapott a totál hiszti, hogy haza szeretnék menni. Hát igen mindenkinek vannak mélypontjai. Felfelé semmi levegőt nem kaptam, az orrdugulás és a köhögés miatt. Lefelé pedig csúszkáltam a még vizes, saras részeken és gagyiztam. Pár könnycsepp után még begyakoroltam az utolsó lefelét, amit a táborban nem jártunk be és elhúztunk a szállodába.

Másnap már reggel lehetett érezni, hogy bizony nem fogunk fázni. Én határozottan rettegtem, hogy fogom kibírni a hőséget, azt, hogy alig kapok levegőt és hogy a pályán 4,9 km-en 290 méter szint van.

IMG_5227

Már a bemelegítésnél elég rosszul kezdtem magam érezni, pedig direkt vittem magammal vizet és locsoltam magam.  A szerbiai görcsölésből tanulva vettem só tablettát és volt olyan kulacsom, amiben ezúttal víz volt, hogy ne csak inni, de locsolni is tudjam magam.

A rajtot kivételesen jól kaptam el, nem volt bénázás a pedállal, bár az utolsók között fordultam. De nem igazán akartam elsprintelni az elejét, mert tudtam, hogy hardcore lesz a felfelé. A taktikám működött, mert az U19-es lányokkal rajtoltunk és a többségét már az első emelkedőn megelőztem. Az elit lányokat nem igen tudtam megközelíteni. Bár ezúttal ez nem is volt cél.

IMG_9710

A cél az volt, hogy végig tudjak menni, mert ha rosszul leszek, elkészülök és nem érek be a célba, akkor nem kapom meg a pontokat.  Meg persze, hogy ne rosszabbodjon a betegség, mert úgy még tovább nem tudok érdemben edzeni. Mert a kvóta futás az első most. Úgyhogy a nem túl erős felkészülés ellenére ezért indultam el.

Illetve külön köszönet azoknak akik a pálya széléről beszólnak, hogy „mi van nem visz fel a Focus bringa” meg társai. Ilyet eddig nem tapasztaltam és mondhatom, aki ezért jön ki egy versenyre, hogy beugasson nagyon ráér.

19726403500_f79263e8e7_kNa vissza a versenyhez. Az első körben az első lefelénél a nagy mászás előtt kicsit feltorlódtunk, emiatt kicsit hibáztam. De ezután legalább elfértem és saját tempóra kapcsoltam. Felvergődve a kilátóhoz jött a hosszú lefelé az épített dh pályán. Ez 5 ugratót, döntött kanyart, pumpa pályát és sziklakertet tartalmazott.  A sziklakert a tábor során minden alkalommal simán ment, ám a versenyen nagyon sok néző volt ott. Ezt még mindig nem tudtam megszokni és ha néznek tuti hibázok. Ráadásul, ha épp előttem toligálják az sem segít.

19906905702_d9b7a47a9d_k

Na de nagy nehezen véget ért az első kör és a frissítőben felvettem a vizes a kulacsomat és irány a második kör. Itt jött az abszolút mélypont. A negyven fokban rázott a hideg, nem kaptam levegőt és minden bajom volt. Itt egy kicsit megijedtem, hogy fogom túlélni. A sziklakertben már remegett a lábam is. Aztán az utolsó lefelé veretés előtt megláttam mögött Barbit, aki lekörözött. Ezúttal ennek nagyon örültem és megnyugodtam, hogy ezen kívűl márcsak 1 köröm van.

11737963_956322454411352_635312123342567132_n

A lenti frissítőben Norbitól kaptam egy izós kulacsot és Laci adott fel egy vízeset, hogy locsoljam meg magam. Ez kicsit felfrissített és végül a 3 köröm ideje jobb is lett, mint a második. Az első durva mászás tetején is osztogattak vizet és ezúttal itt is vettem fel, hogy kicsit locsoljam magam. Mire a sziklakerthez értem a nézők jelentős része már elindult vissza a célba, így végre nem nézett senki és le is verettem simán.  Ezután már csak kisebb mászás volt hátra és már száguldottam is le a célba. Nagy megkönnyebbülés volt beérni.

Köszönet Norbinak a profi frissítést, a technikai zónában aszalódást és a sok biztatást a hétvége során.

Minden jó, ha a vége jó (lenne)


Pár versenybeszámolóval el vagyok csúszva, de az utóbbi időben valahogy semmi nem akart összeállni.

A Crosskovácsis győzelem után úgy éreztem tele vagyok erővel és egyre jobb formában vagyok. A következő verseny a Csömöri C2-es (vagyis nemzetközi ranglistához pontszerző verseny az UCI kategóriáknak) xco verseny volt. Mivel C2-es így a pálya elég komolynak ígérkezett. Az amatőr kategóriáknak kijelölt nyomvonal nagyon feküdt nekem. Tudtam hogy fájni fog 1-2 része, de alapvetően nyugodt voltam.

A verseny napján eléggé izgultam, de melegítés során a lábaim jól pörögtek. A rajtot nagyon jól kaptam el, és az első, hosszú emelkedő végén már elsőként fordultam az egy nyomvonalas, kanyargós lefelére. Ám sokáig nem tartott a versenyem, mivel félpályánál kiesett a hátsó kerekem én meg elvágódtam, mint a só zsák. Szerencsére síkon történt és nem mondjuk egy gyors lefelén, így kisebb zúzódásokkal és nagy rémülettel megúsztam. Persze a versenynek itt annyi volt. Szörnyen csalódott voltam, de viszonylag gyorsan sikerült elengednem a dolgot, hogy évi egy tecnikai malőr belefér, elvégre ez részben technikai sport.

Itt még minden rendben ment

A balestem okozóját megtaláltuk és ki is cseréltük a Duna maratonig. Ez a pálya már előző évben is tetszett, mégha nem is sikerült teljesen úgy a vége, ahogy képzeltem és egy vádli görcs miatt elbuktam pár helyezést.

Idén a verseny előtt bejártuk a pályát és örömmel konstatáltam, hogy továbbra is tetszik a pálya és a technikás szakasz a végén elég simán megy tavalyhoz képest. Igaz a verseny előtti héten éreztem, hogy mintha fáradt lennék, de egy rövidített edzés után ismét jól éreztem magam.

A verseny napján minden rendben zajlott, időben kiértünk és melegítettünk majd elindultunk a rajthoz. Hát az a tömegnyomor és tülekedés, ami a rajtba való beállás előtt volt teljesen kiborított. Utálom ezt a részt, mert mindenki lökdösődik és ezen a 2 méteren akarja eldönteni az egész versenyt – egy srác pedálja beakadt a kerekembe, amit úgy elkezdett rángatni és anyázni, hogy azt hittem ott töri ki a küllőimet. Végül sikerült épségben megúszni a rajtot. Az első emelkedő szűkebb részén igaz volt egy kis dugó, de utána sikerült beállnom egy erős tempóra, amit végig sikerült tartanom.
A legjobb formámban mentem és mindent úgy sikerült abszolválnom, ahogy terveztem. Negyedik helyen értem be, így éppen lecsúsztam a dobogóról, de elégedett vagyok ezzel a versenyemmel és ez az eddigi legjobb Top maratonos helyezésem.

Ezután megkezdődött a felkészülésem az xco országos bajnokságra, amit idén Pilisvörösváron rendeztek, vagyis „hazai” pálya a csapatom szempontjából.
A pályajárás során éreztem, hogy technikás a pálya, de egy szakaszt leszámítva már elsőre ment minden. A jobban aggasztott, hogy előzésre még kevesebb hely volt, mint a csömörin.

Bár a fáradtság – főként mentálisan – ami az 5 hónapnyi versenyzés után kezdett kijönni rajtam nyugtalanított, de nem volt időm ezen aggódni ugyanis a technikai probléma megint beütött. A bringám első telója elromlott és 2 nappal a verseny előtt még azt sem tudtam, hogy akkor most mivel fogok menni.

Végül kisebb cécó után Norbi bringájából átvarázsoltuk a telót az enyémbe és bár nem votl teljesen jó bele végül, az is megoldódott.

Akárhogy is igyekeztem, a verseny napján fejben egy nagy káosz voltam. Végül a rajtban állva egészen sikerült rákoncentrálnom a feladatra. A sípszó elhangzása után neki is indultam ezerrel és felvezető körről már elsőként jöttem le, de utána az első hosszú, egynyomos felfelén jött a feketeleves.

Ugyanis ezen a nehezen előzhető pályán a felnőtt amatőröket az U13-as korosztállyal rajtoltatták együtt. Speciel nem értem, ezt hogy sikerült kitalálni, hiszen az erőkülönbségek nagyon nagyok. Már a felvezető körön felértem a kicsikre és ahogy próbáltam őket kerülgetni sokszor kizökkentett a ritmusból és volt ahol fel is tartottak. Biztos velem van a baj, de én nem akartam üvöltözni a kicsikkel, hogy húzzanak előlem és főleg nem mertem fellökni őket. Egy kislány ígyis elkezdett sírni, mikor megelőztem, hogy „most miéért”, pedig hozzá sem értem. Felnőttekkel más a helyzet, ott tudok erélyes lenni, de nem vállalom, hogy sérülést okozzak egy gyereknek mert felborul miattam. Szóval ezen a szakaszom megelőztek és mivel 3 gyerek is volt előttem a 2 körös versenyen behozhatatlan hátrányra tettem szert, ráadásul a második körben ugyanúgy feltartottak és nemcsak felfelé de lefelé is. Csalódott vagyok, hogy ilyenen múlt és nem az erőnlétemen, de a pálya és a körülmények mindenkinek ugyanazok voltak és én úgy döntöttem nem kockázatotok annyit, más meg másképp. De azért az országos bajnokság 2. hely meglett.
Ennyi, de ebből is tanultam és új célokat tűztem ki.

Most lesz egy kis pihenőm, ami már bőven rám fér, aztán augusztusban jöhetnek a további versenyek.