Itt az ideje egy újabb helyzet jelentésnek a futó edzésekről. A napokkal igaz kicsit el vagyok csúszva, ugyanis el kell mondanom, hogy jelenleg a teremben mindenki rá van kattanva a futópadokra. Sőt nem ritka a sorban állás sem. Ezt nem is értem. Persze van, hogy egy kardió gép sincsen szabadon, de a futópadok kb. állandóan mennek. Így bevallom férfiasan, hogy a múlt heti utolsó futás bizony elmaradt, mert komolyan mondom esélyem sem volt rá.
Egy héttel ezelőtt kezdtem el a futóedzéseket, így ideje egy újabb beszámolónak. Szerintem jól megy. Kifejezetten élvezem és minden futás sikerélménnyel zárul, mert úgy érzem bírnám még tovább. De mindig lebeszélem magam arról, hogy túlteljesítsem a távot. Lesz még alkalmam bőven többet is futni, jobb a fokozatosság. De ez minden sportnál így van. Nem szabad túlerőltetni és átesni a ló túloldalára, mert annak csak feladás lesz a vége.
Amit még megfigyeltem, hogy nekem az első 5 percben van kb. a holtpont. Ami leginkább mentális, semmint fizikai. Fizikai holtpont még nem igen volt, mert azért számtalan kardió edzés van a hátam mögött, ahol a pad mindig nagy meredekségre volt állítva és a leggyorsabb sebességre, ami még kisétálható. Illetve az egész futóedzés során 1-2 alkalommal iszom 1 korty vizet, hogy ne legyek a végén rosszul a szomjúságtól. Ez pont elég ehhez. Pedig aggódtam, mi lesz velem, mert súlyzós edzésnél simán megiszom 1 liter vizet.
Mint már korábban írtam, elhatároztam, hogy megtanulok futni. Így bele is vágtam. Szerintem mindenkinek érdemes megpróbálnia a futást, mert kiváló zsírégető. Engem többek között ez is motivál, mert célom egy zsírmentesebb alak elérése, emellett a Margitszigettel szemben lakom, így vétek kihasználatlanul hagyni a lehetőséget. Az egésznek a titka, hogy mindenkinek meg kell találnia a maga motivációját.
