Magamról ★ web: zelenij.hu, trxedzo.hu ★ e-mail: linda@zelenij.hu ★ facebook: facebook.com/edzesrefel

Verseny föld alatt és felett


Az ob után egy hét pihenőt kaptam ( 3 edzés, de csak annyi ami jól esik), ami nagyon rám fért. Valószínűleg már előbb is kellett volna, csak nem ismertben be magamnak sem, hogy mélyponton vagyok. Ez az egy hét nagyon jót tett.

Underworld kupa

A feltöltődés után jött az Underworld kupa, amit nagyon vártam. Már tavaly szerettem volna indulni, de akkor több okból elmarad a dolog. A pályát nagyjából ismertem tavalyról és úgy emlékeztem van egy tök meredek rámpa meg előtte egy technikás lefelé. Izgultam is miatta.

Szerencsére volt lehetőségem egy nappal a verseny előtt kimenni a pályára és boldogan konstatáltam, hogy tavaly óta a „tök meredek” mint fogalom számomra kicsit módosult. :) De persze az élet sosem ilyen egyszerű, így az idei évre bekerült egy ugrató a pályába. Én még csak most próbálgatom az ugratást, így nem kockáztattam, ugyanis az ugrató aljába ástak egy gödröt, így egy hiba esetén csúnya répázást lehet produkálni.

A verseny napján kifejezetten eluralkodott rajtam a verseny stressz. Tudniillik a pálya elején az egyenes szakasz egy rövid, de annál meredekebb és viszonylag szűk „feltörés” van (letörés ellentétje  ), ahol leginkább lendületből lehet felmenni és ha valaki elakad könnyen lehet belőle „büdös bogár” effektus, illetve mindenki más is fent akad rajta.
Végül félelmeim nem voltak alaptalanok, mert a mi rajtunkban elég nagy bukás volt tőlem kb 2 centire. Ám szerencsére én megúsztam és az emelkedőn így nem is volt tumultus.
Innentől teljesen megnyugodtam és felvettem a versenytempót. A pálya nagyon felszíni része nagyon feküdt. A pincerészben mondjuk nagyon kellett koncentrálnom, mert én rosszul látok a sötétben.

Bár a képek nem adják vissza, mert a vaku miatt olyan mintha fényárban úszna a labirintus, de ez nagy tévedés. De szerencsére egyszer sem mentem neki egy falnak sem és a szűk (80 cm széles) átjárón sem akadtam fel (70 cm széles a kormányom, az oldalanként 5-5 cm hely az átjáróban).

A mi futamunk 60 perces volt . Bár 23 percnél mélypont volt, de miután átlendültem nagyon élveztem. Végig üldöztem az első helyen menő lányt. A pálya végére mindig felértem rá egészen közelre, de pont ott volt az ugrató, ami neki ment én meg chikenwayeztem (hosszabb kerülő út) és kezdtem elölről az üldözést.  Végül maradt a második hely, de cseppet sem vagyok csalódott, szuper verseny volt.

Dobogókői csúcstámadás

Ez a verseny egy intenzív edzésnek indult, meg egy kis kitekintésnek az országúti versenyek világába. Esztergomból indultunk és a cél Dobogókő volt – 18 km 590 m szint – vagyis csak felfelé ment a pálya.

Aznap reggel igen nehezen indult. Azt hittem nem fogunk időben leérni, mert útközben mindent kifogtunk, amit csak lehet ( vagy 3x mentünk át síneken és mindig jött a vonat stb). Amilyen nehezen indult, annyira jó lett végül.

Különösebben nem stresszeltem, de a rajtban kicsit azért izgultam. Sok bukást láttam már a tv-ben országúti versenyeken és nem igen vágytam rá. De szépen eljött a mezőny. Norbi ráállt egy tempóra és amíg bírt vezetett, utána én neki indultam saját tempóban és elég szépen haladtam felfelé. Végül találtam egy fickót aki jó tempót ment, így ráálltam és vele mentem végig. Azt hiszem ő nem volt túl boldog, mert többször próbált leszakítani, de nem tudott.

Esztergom felöl még sosem mentem fel, így végig bennem volt, hogy lesz e esetleg olyan szivatós szakasz, amire nem vagyok felkészülve. De mikor elértük a közös szakasz, ahol Pilisszentkereszt felöl is jön az út, akkor végre megnyugodtam, felnyomtam nagytányérra és uccú neki. :)

Ám az igazi meglepetés akkor ért, amikor a hangosban Ádám bemondta, hogy abszolút 3. helyen értem be és korcsoport másodikként. Nagyon örültem neki.

Mátra maraton

Egy hét versenymentes hétvége után jött a Mátra maraton. Sokaknak ez a kedvenc maratonja, hát nekem nem. Bár itt kezdtem én is a versenyzést, ahogy sokan mások, valahogy mégsem lett a szívem csücske és eztán meg végképp nem lesz az. Aznap reggel mentünk le a versenyre és lényegében végig nem volt kedvem indulni, de mivel az év utolsó maratonja számomra, így gondoltam nem hagyom ki. A rajtban eléggé hátra tudtuk csak beállni, de aztán Norbi előre állt felvezetni és a pálya első felén, az aszfalton kemény tempót tudtunk jönni. Nagyon jól pörögtek a lábaim és erősnek éreztem magam. Kb a korcsoport 4 helyéig jöttem fel aszfalton. Aztán az első terep emelkedőn bedugult a pálya, mint mindig. Próbáltam haladni és mindig jeleztem milyen irányból szándékozom megelőzni az előttem haladót. Nos erre két spori is tett nagy ívben így kb 2 percben belül 2 estem a sziklákon. A második esésnél teljesen lezúztam a térdem és az alkarom. Nem tanulmányoztam túlzottan, inkább gyorsan visszapattantam, de a maradék 20 km-en végig fájt a térdem és a karom. Gondoltam, hogy nem lesz szép látvány, mert már az is fájt, ha hozzáért egy levél vagy bármilyen növény a pályán. De azért sikerült még egyet előre lépni a korcsoportban és megelőzni egy lányt. Aztán hibáztam egy gyökeres részen, de az nem volt igazán esés, inkább csak idővesztegetés, meg fejben már teljesen szét voltam esve. De mentem tovább. A lábaim még mindig jól bírták, sokat mentem nagy tányéron. De itt már nem mertem kockáztatni, a nagyon saras vagy durvább szekciókon biztonságit mentem, igazából csak be akartam érni egyben. Az utolsó 3 km-en mégis sikerült egy hatalmasat taknyolni, mert ismét kiesett a hátsó kerekem. Nagyjából 35 km/h-val mentem és mellkasra vágódtam, hátulról pedig rám esett a bringa. A levegőm azonnal beszorult és én a földön maradtam. Egy PCCC-s csapattárs segített felkelni és összerakni a bringámat, miután beért a többiek nemhogy nem álltak meg, meg sem kérdezték élek e még…

Miután sikerült összekapni magam és a bringát már a fél világ elment mellettem, de úgy voltam vele mostmár tényleg nem adom fel, ha kell négykézláb mászom be a célba. Végül 5. helyen értem be így is megjavítva 13 perccel a tavalyi időmet.

Az orvosi ellátás minőségét inkább nem firtatom, a sárba belekent betadine és a spórolnom kell a vízzel és társai. De mentősök legalább készségesek és kedvesek voltak. Kaptam oxigént stb, végül haza engedtek. Otthon újabb 2 órás tortúra következett sebmosás címszóval és egy jó tetanusz (illetve bcg, mert tetanusz nem volt a gyógyszertárban sem – no comment), de külön köszönet apukám feleségének, Erzsinek a profi ellátást (ő orvos).

Terepduatlon

Már vasárnap eldöntöttem, ha törik, ha szakad én ugyan elindulok ezen a versenyen. Igaz szerdán tudtam csak először edzeni, azt is görgőn és a futó edzések el is maradtak a héten, de vasárnap mégis ott álltam a rajtban.

Nagyon fáradt voltam, mert előző nap esküvőn voltunk és egész nap rohangálás volt, ráadásul a lagzi vidéken lett megrendezve. És reggel látva az esőt elgondolkodtam rajta, hogy esetleg kihagyom mégis. Végül még is elindultunk Piliscsabára. Igaz az utazás ezúttal sem volt egyszerű. Mivel a bringám szervízben volt a mátrai buli után és szombaton az esküvő miatt nem tudtuk elhozni, így kora reggel Zsénél kezdtünk (speciel tenksz neki és a Bike pontnak). Persze csak ott jutott az eszünkbe, hogy a pedált leszedtem a keróról, hogy tudjak görgőzni a másik bringámmal, amíg ez szervízben van. Juhé ismét mehetünk haza pedálért, nem mintha nem lettünk volna így is késében. Szerencsére Szilviék már lent voltak, így felvették az én rajtcsomagomat is.

Mire leértünk már nyitva volt a depó is, így gyorsan be is pakoltam mindent. Ugyanis a verseny felépítése futás- monti-futás. Ezután nem sokkal már szólítottak is minket rajthoz. Az első futás 5 km-esnek volt kiírva, utána jött 7 km monti, majd újabb 3 km futás. Persze ezt mind terepen és sok emelkedővel.

Az első futáson megfogadtam Szilvi tanácsát és beosztottam az erőmet és inkább a bringára tartogattam. Már az elején láttam, hogy nincs túl sok pályaemberke. Gondoltam is, hogy lehet ebből még gond. Amikor az órám már 5,5 km-nél járt határozottan aggódni kezdtem, hogy eltévedtünk – mert volt egy lány akivel folyton kerülgettük egymást. Felfelé utolértem, lefelé meg lehagyott. ( Azért a terepen lefelé futás nem olyan egyszerű, mint hittem) Na szóval beszéltünk is, hogy nem láttuk hol ronthattuk el. De végül 6 km feletti távval beértünk.

Köszi a képet Mankának :)

Ekkora gyorsan be a depoba. Cipő csere, bukó fel, zselék felkap, egy korty a depos kulacsból és uccó neki. Igen ám, de arról sehol nem olvastam és jelölve sem volt pl táblával a depo bejáratánál, illetve a segítők sem szóltak, hogy a depoban tilos bringázni és van egy vonal az aszfalton, ahol fel lehet ülni. Úgyhogy hirtelen elém pattant diadalittas arccal egy versenybíró sárgalapot lengetve, hogy hááá sárga lap. Mondom mégis miért, mert szabálysértettem, de mondom mégis mi van (hirtelen még azt is csekkoltam felvettem e a bukómat) ő meg nem túl kedvesen kiosztott stb. Szóval kösz. Oké a szabály nem ismerete nem mentesít, de a stílus sem. És hamár sportág népszerűsítés a cél, és mindehol csak rinya van, hogy egyre kevesebben versenyeznek, akkor az „első bálozókra” oda kéne figyelni és a fontosabb dolgokra felhívni a figyelmet. Amit még leszögeznék, nem találomra mentem a versenyre, nézelődtem sokat az oldalon, így ha fent is van az oldalon, jól el van dugva. Mind1, több szót nem érdemel, mivel végül tök érdektelen lett, hogy kaptam e büntetőidőt.

Tehát a bringa pályára már nem sok kedvvel mentem ki. Egyébként a pálya részben áthaladt az ob pályán, szóval voltak ismerős részek. És egyébként élvezhető is lett volna, de itt már semmi kedvem nem volt, de aztán összeszedtem magam. Mondjuk abszolút biztonságra mentem, nem akartam kockáztatni bármilyen esést, mert az sem a lábamnak sem a tüdőmnek és bordáimnak nem tett volna jót. Örültem, hogy a Mátrában nem törtem el.

A pályán itt sem vitték túlzásba a szalagozást, sem az embereket, így egy idő után elkezdtem parázni, nehogy kimenjek a 28 km-es körre. Aztán végre az egyik helyen voltak és megerősítettek, hogy jó helyen vagyok.

Miután ismét a depoban voltam gyorsan visszacseréltem a cipőt, ittam egy csomót a lehető leggyorsabban (futásra nem vittem ki inni) és indultam is ki. Mikor kiértem a depoból kérdeztem a segítőt mégis merre menjek. Mondja menjek valahova arra felé (intett arra amerre az első kör ment, de se szalagozás, se jelölés, se semmi) majd ott megmondják. Hát mondom kösz. Elindultam az első kör útvonalán és végül voltak egy helyen irányítók és kérdeztem merre. Mondták arra mint elsőre, csak a paintball pályán van a visszafordító. Felértem oda, ahol semmi jelzés nem volt és semmi ember. Kicsit tovább mentem felfelé, ahol emlékeztem, hogy láttam az első körben embert. Na a srác kiküldött a nagykörre, de onnan gyorsan visszamentem hozzá, hogy ez biztos nem jó, mert ez a nagy kör. Mondja ő nem tud semmit, csak ezt, de már más rövid rajtszámosok is fordultak vissza (mondhatta volna előbb is). Mondtam hívja fel a rendezőt, hát neki lemerült a telefonja (az előbb láttam, hogy nyomkodja). Mondom jó, akkor visszafordulok. Visszamentem, de a táv így is bőven 3 felett lett.

Végül több órányi várakozás után kiderült, hogy a mi távunkon nem hirdetnek eredményt. Nagyon csalódott voltam. Ráadásul elég nagy csúszás volt, az utánunk rajtoló mtb verseny rajtáját 1 órával tolták későbbre 5 perccel az eredeti rajt előtt. A 16 órás eredményhirdetés is csúszott és az egész területen nem lehetett venni semmit se inni, csak cukros limonádét arany árban.

De a célomat elértem. Én győztem a sérüléseim ellen. Egyébként az eredménylistában rangsort ugyan nem állítottak, de az időeredmények alapján abszolút elsőként végeztem 1:49:06-tal.

TRX mindenkinek – bizonyíték nem ígéret!

Kézenállás TRX-szel – jutalom feladat az edzés végén. :D

A súlyzós edzések mellett egyre nagyobb teret hódít magának a funkcionális edzés, amit ugyan sokan támadnak, de ennek az az egyszerű oka, hogy nem a helyén kezelik ezt az edzéstípust. Nem kell választani a súlyzós és a TRX között.
Alapesetben én is súlyzós edzéssel kombinálva használom az óráimon, mert minél változatosabb a terhelés annál jobb. Ám, ha olyan sportlóról van szó, ahol nincs szükség felesleges izomzatra (ugyanis az is felesleges súly, amit cipelni kell) és alapozó, állóképességi, erőfejlesztő edzésről van szó, ott a TRX tökéletesen megállja a helyét önmagában is.
A TRX saját alapozó edzéseimben betöltött szerepéről és tapasztalataimról már meséltem, most négy – különböző célokkal – nálam edző vendégem tapasztalatát szeretném megosztani veletek, hogy bebizonyítsam a hobbi sportolótól a profi szintig mindenki megtalálja a maga számítását. Sőt az is kiderül, hogy nemcsak fizikailag de szellemileg is segít felkészülni.

“Miért volt jó a TRX? Először is élveztem, mert jó volt az edző! :) ami szerintem nem utolsó. Másrészt kemény és változatos gyakorlatokat talált ki a Linda, nem volt unalmas. ezenkívül rengeteget fejlődtek a törzs és kar izmaim, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy terepen nagy sebességnél is biztosan meg tudjam tartani a kerékpárt és minden technikai akadályt magabiztosan abszolválni tudjak. Én alapjáraton nem kedvelem a benti terem sportokat és a kondi edzéseket sem, de ide szívesen jártam és ha nem is mindig kellemesen, sokszor kellemetlenül (főleg másnap :) ), de elfáradtam. :) a hatását pedig már most érzem a kinti edzéseken és versenyeken, ez a jövőben is biztos pont lesz az edzéstervben, ez 100%!” – Benkó Barbara hegyikerékpáros olimpikon

Szilvi és Tomi TRX-ezik

“2013 őszén kezdtünk el együtt dolgozni Lindával, mivel kerékpáros alapozó időszakunk egyik elemének a TRX-et választottunk. Mivel ő is kerékpározik, így nem volt szükséges elmagyarázni neki, hogy mik is a „gyenge pontjaink”. Több éven keresztül a kettlebellel történt a téli erősítés, annak is megvan az előnye, de sajnos a tapasztalat azt mutatta, hogy a túl merevvé tette a mozgást, ami sajnos a terepkerékpár esetében nem éppen előnyös. TRX ennél jóval rugalmasabb és sok egyensúlyérzéket igényel, ami nekünk csak hasznunkra vált. Gyakorlatok szinte végelláthatatlan változatai és kombinációi miatt szinte nem is lehet megunni az edzéseket, minden izmot nagyon keményen átmozgatnak (hasizom a legkegyetlenebb) és emellett Linda által kitalált „pihentető gyakorlatok” (motorzás, plank, kézenállás trx-el, fittball labdás egyensúlygyakorlat) még jobban feldobták az órákat. A gyakorlatok között sok nyújtas is van, ami nagyon hasznos az izomzat regeneráció es hajlékonyság/rugalmasság szempontjából.

TRX edzések előtt 2-3 szabályos fekvőtámaszt is alig bírtunk megcsinálni, mivel vállban nem éppen erős egy kerékpáros, pár hét kemény edzés nagyon látványos fejlődést értünk el a fekvőtámasz témában (is).

Fontos megemlíteni, hogy Linda minden mozdultunkat árgus szemmel figyelte, nehogy valamit rosszul csináljunk, mert azzal inkább ártunk magunknak, mint használunk. Nagy tapasztalat és tudás van a háta mögött, így nyugodt szívvel rá mertünk bízni magunkat. Edzés mellett táplálkozással kapcsolatos kérdéseket is meg tudtunk vitatni vele.

Bátran merjünk ajánlani akár futó, akár kerékpáros edzés kiegészítőjeként.

Amellett hogy egy nagyon jó sporttal sikerült megismerkednünk, Linda személyében egy nagyon jófej, és értékes embert ismertünk meg, tehát  2 in 1! Summa Summarum: „TRX edzésre fel!” – Cséri Szilvia és Káldi Tamás hegyikerékpár versenyzők

Móni TRX-ezik. :)

Nekem a TRX nem csak abban segített, hogy a túrákat gyorsabban teljesítsem, hanem a koncentráló képességemet is fejlesztette, hogy a túrákon fejben is „ott” legyek. TRX fejleszti az állóképességem, mindenemet átmozgatja, megdolgoztatja és szépen formálja a testem. – Németh Móni teljesítménytúrázó

A bemelegítés alapjai

Mindenki tudja, hogy a bemelegítés fontos. De nem elég pár kar- és törzskörzést csinálni. Vajon milyen egy jó bemelegítés?

A jó bemelegítés ismertetői:

  • megemeli a testhőmérsékletedet
  • segít rákészülni fejben is az edzésre
  • „felébreszti” az izmaidat, ízületeidet és idegrendszeredet

bemelegites

Ezek mind szükségesek a sérülések elkerülése és megfelelő edzés teljesítmény eléréséhez. Ezen belül pedig fontos odafigyelni, hogy sportág specifikus legyen a bemelegítés.

Például bemelegítés futáshoz:

  • bokakörzés kifelé és befelé, irányonként: 15-15 mp
  • előre hátra hintázás (lábujjhegyre, majd sarokra): 30mp
  • hintázás belső talpélről külső talpélre: 30 mp
  • helyben futás sarok emeléssel: 30 mp
  • láblendítés előre és hátra, lábanként: 20-20 mp
  • törzsfordítás jobbra-balra: 30mp
  • karkörzés előre, majd hátra: 15-15 mp
  • fejkörzés: 15 mp

A bemelegítés után nincs más hátra, mint edzésre fel!

“Ess el hétszer, állj fel nyolcszor!” – Benkó Barbara interjú

benko barbara

Benkó Barbara az első női hegyikerékpáros olimpikonunk és mindössze csak 22 éves. A vele készült interjúból kiderül, hogy az élsport mellett is megfér az iskola és, hogy nemcsak a fitness verenyzőknek kell odafigyelniük arra, hogy mit esznek.

Mi keltette fel az érdeklődésed a sportolás iránt?

Hmm, ezt nehéz megmondani, mert nem is emlékszem olyanra, hogy ne sportoltam volna valamit. Már nagyon kis koromban vízöntő lévén imádtam a vizet és szüleim beírattak úszni, ahol ott is ragadtam kamaszkoromig, majd jött a kerékpár, de közben belekóstoltam a síbe és a kosárlabdába is. Mozgás nélkül sosem tudtam meglenni!

Hogyan kerültél a kerékpározás világába?

Édesapám is versenyszerűen kerékpározott, ráadásul a mai napig két kerékpárbolt tulajdonosa, így adott volt, hogy egyszer ezt is kipróbálom. Amikor abbahagytam az úszást hiányzott a mozgás ezért ellátogattam a pilisvörösvári klub edzéseire, jó volt a társaság, megtetszett ez a sport és azóta gyakorlatilag nem szálltam le a kerékpárról.

benko barbara

Miképp néz ki egy heted a versenyfelkészülés során?

Télre gondolsz? Nálunk akkor van alapozás, tavasztól őszig utazással és versenyzéssel telik az idő. Egyetemre is járok, így télen sem unatkozom, ősszel kezdődik a szemeszter, megpróbálom úgy összeállítani az órarendem, hogy tudjak mellette rendesen edzeni, december általában fullon van vizsgákkal, hogy minél hamarabb kész legyek és leléphessek meleg égövi edzőtáborba.

Amennyire lehetséges kimegyek edzeni, de ha nagyon hideg vagy rossz idő van, akkor marad a görgő, illetve kétszer járok kondiba, futás és úszás is szerepel az edzéstervben. Plusz hétvégenként cyclocross versenyekre is szoktam járni, néha jó, hogy megtöri a téli alapozás monotóniáját és kicsit meggyorsít, de azért figyelni kell, hogy ne legyen túl sok belőle, mert van épp elég verseny nyáron is és nekem az a fontosabb.

Edzés közben szoktál zenét hallgatni?

Szinte soha. Mentette már meg nem is egyszer az életem, hogy hallottam a forgalom zaját körülöttem… Verseny előtt bemelegítésnél gyakran szoktam, főleg, ha görgőzöm, akkor inkább a pörgősebb zenéket kedvelem, aminek jó ritmusa van, vagy rapet hallgatok.

benko barbara

Melyik a kedvenc kiegészítő mozgásfajtád a bringázás mellett?

Sí és úszás.

A helyes táplálkozás gondolom része az életednek. Mire figyelsz oda az étrendedben?

Persze, nekünk elég fontos a táplálkozás. Sok gyümölcsöt és zöldséget eszem, illetve verseny előtti nap általában mindig tészta a menü.

Ha már az étrendnél tartunk. Táplálék kiegészítők fogyasztásával hogyan állsz?

Semmi különöset nem szedek, csak a vitaminokat és ásványi anyagot szoktam pótolni extrán, főleg a téli időszakban, illetve edzésen mindig izotóniás italt iszom.

Melyik a kedvenc kerékpáros szakágad?

Természetesen az Olimpiai Cross! (XCO)

benko barbara

Melyik eredményedre vagy a legbüszkébb?

A VB ezüstérmemre. Annyira nem volt meglepetés, hogy dobogóra jöttem, de aznap nagyon jól éreztem magam és kijött a lépés, hihetetlen boldog voltam, azóta is öröm arra a napra gondolni, még akkor is, ha csak egy apró hibán múlt a VB cím, én akkor tökéletesen elégedett voltam a 2. hellyel!

Mi vagy ki motivál a sportban?

Én motiválom saját magam, hogy minél jobb legyek és fejlődjek. Meg persze vannak céljaim, amiket el szeretnék érni! Nincs is annál jobb érzés, mint amikor hosszú évek munkájának beérik a gyümölcse!

Van-e kedvenc idézeted, életfilozófiád?

„Fall down seven times, stand up eight!”

Melyik versenyen láthatunk legközelebb?

A december 30-án megrendezett cyclocross volt a szezon utolsó versenye számomra, a Supercross sorozat 6. állomása Kerekegyházán. Utána márciusban kezdem a MTB szezont Ausztriában!

benko barbara

Mik a további terveid, az idei, 2013-as szezonra?

A teljes Világkupa szérián részt fogok venni a tervek szerint, ami 7 futamot jelent, valamint EB és VB a legfontosabb versenyek, illetve a magyar Bajnoki címem megvédése! Ezen túl minél jobban szerepelni a nemzetközi versenyeken, hogy előrébb kerüljek a Világranglistán!

Sok siker kívánok neked a céljaid eléréséhez! Zárásként milyen tanácsot adnál azon kedves olvasóknak, akik kedvet kaptak a bringázáshoz?

  • Nagyon jól tették, hogy kipróbálták, mert szerintem az egyik legjobb sport, amit bárhol tudnak űzni és jól megmozgat! Ha lehetőségeik megengedik, szerezzenek be egy megbízható kerékpárt, hogy a sportolás öröme megmaradjon, és ne bosszankodás legyen, a legfontosabb, hogy érezzék jól magukat!
  • Fokozatosan növeljék az edzésmennyiséget, mert hamar be lehet sokallni a sorozatosan nagy terheléstől és még sérülésveszélyes is!
  • Figyeljenek a többi forgalomban közlekedőre, mert nálunk még annyira nem kifejlett a közlekedési kultúra, és a természetre is! De a legfontosabb: have fun!

benko barbara

“A fit életmód szerelmese vagyok!” – Larissa Reis interjú

Larissa Reis

Mikor kezdted az edzéseket?

Már nagyon fiatal korom óta a sport és a fit életmód szerelmese vagyok. Szóval azt mondhatom nagyjából egész életemben sportoltam – edzőteremben, vagy a speciálisan brazil Jiu-Jitsu-t, ami régi nagy szenvedélyem és már barna öves vagyok.

Te vagy az egyik legismertebb nő a fitnesz iparban, milyen tanácsot adnál azoknak a fitnesz modelleknek vagy sportolóknak, akik szeretnének befutni a fitnesz világában?

Köszönöm a kedves szavakat. Egyértelműen a türelem és a kemény munka a legjobb barátod. Tarts a szemed a céljaidon és előbb vagy utóbb eljön a te időd. Ha mindig arra a tökéletes pillanatra koncentrálsz, akkor meg fogja adni a kellő lendületet hozzá.

Ha azt csinálod, amit szeretsz az már fél siker. Sose felejtsd el – mosolyogj és élvezd az életet.

Hallgatsz zenét edzés közben?

Nagyon szeretem a zenét, nem is megyek sehova nélküle, pláne nem edzeni.

Ezek a jelenlegi kedvenceim:

  1. Skrillex – Bangarang
  2. Deadmau5 – Ghosts N Stuff
  3. Kaskade – 4AM
  4. The Chemical Brothers – Chemical Beats
  5. Benny Benassi – Hi Friend
  6. The Crystal Method – Busy Child
  7. Crystal Castles – Vietnam
  8. Flo Rida – Good Feeling
  9. U2 – Beautiful Day
  10. Dirty Vegas – Days Go By

Hány tetoválásod van? Tervezel újabbakat?

Jelenleg 9 van. Nem tervezek újat, de ki tudja.

Larissa Reis

Hogy maradsz motivált?

A motivációm azokban az emberekben rejlik akik támogatnak engem, a pozitív energia és a szeretet teljesen feltölt – én úgy mondom ez az én titkos fegyverem.

A családomnak, a barátaimnak, a rajongóimnak, a szponzoraimnak hatalmas köszönet. Ez és az én soha nem adom fel hozzáállásom…erre van csak szükségem.

Melyik kardió edzés a leghatékonyabb szerinted?

Szeretem váltogatni a kardió edzéseimet – lépcsőzőgép, elliptikus tréner, futópad vagy csak futás a szabadban és boksz. Szeretek játszani az intenzitással is – a kemény és a normális tempó között. És időnként a Hot Yoga-t is beiktatom, ami aerob edzésnek is felfogható, segít a víztelenítésben ( ami verseny előtt külön jó)  és lazító hatású is. Próbáljátok ki!

Folytatás

Kerékpáros alapozó edzés – a kezdetek

A kép csak illusztráció, azért nem DH-ezni készülök, viszont jól néz ki. :)

Mint már említettem a Mátra maratonos élménybeszámoló posztomban, a montizás (MTB) teljesen magával ragadott és ezért a 2013-as hegyikerékpáros szezont szeretném végig versenyezni.

Ám az elmúlt időszakban nem nagyon jelentkeztem semmilyen edzéssel kapcsolatos blog bejegyzéssel, mert egy térdsérüléssel bajlódtam.

Ugyanis a Nike félmaraton váltó után elkezdtem készülni egy novemberi egyéni félmaratonra ám közbe szólt egy bringás baleset – egy nő visszalépett elém a bringaútra és vészfékezésnél megrántottam a térdszalagjaimat a pedálból való lábkirántás során – ami keresztül húzta a terveimet.

Ezután sokáig szenvedtem vele, mert járásnál is fájt. Végül eljutottam egy gyógytornászhoz így két hét Kinezio Tape-t (A Kinezio Tape-ről ide kattintva olvashatsz többet) kaptam. Ez helyre tette a térdem de ekkorra már novembert írtunk. Sebaj majd lefutom a félmaratont jövőre.

Közben – hogy valami jó is legyen – vettem egy szuper verseny bringát, hogy tavasztól keményen belecsaphassak a felkészülésbe/versenyekbe. Külön köszönet a rengeteg segítségért Benkó Lászlónak, aki bringát akar venni, annak csakis a pilisvörösvári Kerékpárcentrumot ajánlom.

Tehát mivel már van egy klassz bringám „fel is kell nőnöm” hozzá. Így mivel helyre jött a térdem elhatároztam, hogy tavaszig egy alapozó időszakot tartok.

Négyhetes periódusokra lett felosztva a felkészülés és most vagyok az első négyhetes harmadik hetében. A koncepció szerint továbbra is marad a heti 4 súlyzós edzés, minden nap egy izomcsoportra – láb, váll, hát, kar – kb. 1,5 órában. Ez marad este, ahogy eddig is. Viszont délelőtt vagy kora délután kardió edzés lett beiktatva: lépcsőzés, futás, úszás. Ez heti 3-6 alkalom között van.

Az edzésidőt fokozatosan növelem, hiszen a maximumot nem most kell kihoznom magamból, hanem a versenyeken. Így sem túledzeni, sem alul edzeni nem akarom magam. Izgalmas kihívás ez.

Lépcsőzés

Egyelőre ez szerepel a legtöbbször az edzésnaplómban. Először is mert, nem kell messze mennem hozzá, hiszen egy 10 emeletes panel házban élek, ahol elég sok lépcső van. Plusz pont, hogy a lépcsőházban nincs hideg, eső, hó, szél stb. A negatív viszont az, hogy bármikor megyek is ki, tuti, hogy összefutok pár emberrel, akik elég érdekesen néznek rám – mondjuk kit érdekel?! :) Persze a jó tanácsaik is megfizethetetlenek. pl.: “Miért ne lefelé futsz az könnyebb?!”.

Egyelőre kb. 30 percet lépcsőzök, felfelé futás fokonként vagy két fokonként lépve, lefelé pedig lassú „kocogás”, hogy kicsit rendeződjön a pulzusom.

Baromi gyilkos és bringázáshoz elég jó alapozás, mert durván megedzeni a vádlit és a popsit. Az első edzés után konkrétan egy hétig fájt a vádlim… :)

Úszás

Az úszást csak heti 1x csinálom, főleg a kellemes uszodai belépő árak miatt. Egyébként nagyon jól fejleszti a tüdőt, a helyes légzés. Az erős tüdő pedig létszükséglet a hegyen.

Nem is tudom mikor úsztam utoljára, pláne nem úgy, hogy víz alatt is volt fejem, mert valójában nem vagyok egy vízi tündér. :) A gyors úszás felidézését még nem mertem bevállalni, féltem, hogy azt fogják hinni, hogy fuldoklom, így mellúszásban nyomtam a hosszokat.

Először ütemenként vettem levegőt, majd kísérleteztem, két víz alatti csapás után vettem újra levegőt. Az már izgalmas kihívás volt. Bizony van hova fejleszteni a tüdőmet, mert elvileg 3-4 víz alatti ütemig is simán kéne, hogy menjen.

Elsőre 40 percet úsztam és utána bár fizikailag nem voltam fáradt a tüdőmet eléggé éreztem – kb. mint egy futóverseny után.

Futás

Ez nem nagy kaland az előzőekhez képest, hiszen síkon, egyenletes tempóban futok kb 60 percet. Ezt a hosszútávú állóképesség fejlesztéséhez használom.  Egyelőre azt is padon abszolváltam és 60 perc alatt 9,6 km-t futottam. Ez elég jó, a térdsérülésem óta ez a leghosszabb táv és szerencsére nem is fájt, csak 6 km környékén kezdtem kicsit érezni a terhelést de ennyi.

Ehhez még be kellene iktatnom a görgőzést, de jelenleg ennek több akadálya is van – sem km mérő órám, se pulzusmérőm, illetve az új bringát erre nem akarom használni, a régin pedig nincs pedál. Az újról pedig azért nem teszem át a pedált, mivel az újat heti 2x használom, amikor átgurulok a BodyBuilder GYM-be órát tartani.

Illetve tervbe van véve még 1-2 TRX edzés is, de azt majd meglátjuk. Egyelőre most a 3ik hét teljesítése a cél, ami mindig a legkeményebb kell hogy legyen. Ha ezt túlélem a negyedik hét lesz a levezető és ott szerintem majd helyet kap a TRX. Mindenesetre majd jövök a beszámolóval.

Futóblogom 12. – 6 órás éjszakai “műszak”

Vasárnap került megrendezésre Suhanj! 6 órás váltó futóversenye, melyen részt vettem. Életem egyik legnagyobb élménye volt! Végre személyesen is megismerkedhettem Pannival – a futó példaképemmel -, plusz még egy jó ügyért is futottunk.

A versenyen során nagyon sok olyan emberrel – és teljesítménnyel – találkoztam, aki lenyűgözött és igazi példakép lehet (A két csapattársamon kívűl, Tomán Edina és Lubics Szilvia).

Folytatás

Futó (és bringa) blogom 11.

A Brutálfutás óta nem igen voltak további célkitűzéseim, de most megtaláltam az újabb teljesítendő kihívásokat. Vár rám egy 6 órás éjszakai, jótékonysági futóverseny, csapat váltóban. És újra elkezdtem bringázni. De haladjunk szépen sorjában.

Folytatás

Futásra fel!

Íme a szombati Futásra fel! csapata, akiket a meleg sem tántorított el. :) Egyébként ez az esti időpont elég jó volt, mert a szigetkör nagy részén már árnyék volt és egy enyhez szellő is fújt, így nem kaptunk hőgutát. Jövő héten vasárnap ismétlünk. Jók voltatok srácok!