Magamról ★ web: zelenij.hu, trxedzo.hu ★ e-mail: linda@zelenij.hu ★ facebook: facebook.com/edzesrefel

Országos bajnokság 3. hely

IMG_5224

Csak, hogy ne legyen olyan unalmas az élet, Szerbiából hazaérve hétfő éjjeltől egész héten beteg voltam (vagyok is még). Ez azt jelentette, hogy csütörtökig lázam is volt, így a heti kerékpáros foglalkozásaimat nem nevezném edzésnek. Ami pedig nem épp ideális egy ob előtt, pláne ha az a soproni pályán van.

Sopronba szombaton reggel indultunk, mert az volt a tervem, hogy 2 körül pályajárás, aztán irány a hotel és pihi. No de szombat kora reggeltől szakadt az eső és kb 12 körül állt csak el. Így mikor leértünk még iszonyat sár volt a pályán, így a többiekkel várni voltunk kénytelenek. Én olyan 5 körül végül kimentem.


FullSizeRender

Tulajdonképpen az első kör végére elkapott a totál hiszti, hogy haza szeretnék menni. Hát igen mindenkinek vannak mélypontjai. Felfelé semmi levegőt nem kaptam, az orrdugulás és a köhögés miatt. Lefelé pedig csúszkáltam a még vizes, saras részeken és gagyiztam. Pár könnycsepp után még begyakoroltam az utolsó lefelét, amit a táborban nem jártunk be és elhúztunk a szállodába.

Másnap már reggel lehetett érezni, hogy bizony nem fogunk fázni. Én határozottan rettegtem, hogy fogom kibírni a hőséget, azt, hogy alig kapok levegőt és hogy a pályán 4,9 km-en 290 méter szint van.

IMG_5227

Már a bemelegítésnél elég rosszul kezdtem magam érezni, pedig direkt vittem magammal vizet és locsoltam magam.  A szerbiai görcsölésből tanulva vettem só tablettát és volt olyan kulacsom, amiben ezúttal víz volt, hogy ne csak inni, de locsolni is tudjam magam.

A rajtot kivételesen jól kaptam el, nem volt bénázás a pedállal, bár az utolsók között fordultam. De nem igazán akartam elsprintelni az elejét, mert tudtam, hogy hardcore lesz a felfelé. A taktikám működött, mert az U19-es lányokkal rajtoltunk és a többségét már az első emelkedőn megelőztem. Az elit lányokat nem igen tudtam megközelíteni. Bár ezúttal ez nem is volt cél.

IMG_9710

A cél az volt, hogy végig tudjak menni, mert ha rosszul leszek, elkészülök és nem érek be a célba, akkor nem kapom meg a pontokat.  Meg persze, hogy ne rosszabbodjon a betegség, mert úgy még tovább nem tudok érdemben edzeni. Mert a kvóta futás az első most. Úgyhogy a nem túl erős felkészülés ellenére ezért indultam el.

Illetve külön köszönet azoknak akik a pálya széléről beszólnak, hogy „mi van nem visz fel a Focus bringa” meg társai. Ilyet eddig nem tapasztaltam és mondhatom, aki ezért jön ki egy versenyre, hogy beugasson nagyon ráér.

19726403500_f79263e8e7_kNa vissza a versenyhez. Az első körben az első lefelénél a nagy mászás előtt kicsit feltorlódtunk, emiatt kicsit hibáztam. De ezután legalább elfértem és saját tempóra kapcsoltam. Felvergődve a kilátóhoz jött a hosszú lefelé az épített dh pályán. Ez 5 ugratót, döntött kanyart, pumpa pályát és sziklakertet tartalmazott.  A sziklakert a tábor során minden alkalommal simán ment, ám a versenyen nagyon sok néző volt ott. Ezt még mindig nem tudtam megszokni és ha néznek tuti hibázok. Ráadásul, ha épp előttem toligálják az sem segít.

19906905702_d9b7a47a9d_k

Na de nagy nehezen véget ért az első kör és a frissítőben felvettem a vizes a kulacsomat és irány a második kör. Itt jött az abszolút mélypont. A negyven fokban rázott a hideg, nem kaptam levegőt és minden bajom volt. Itt egy kicsit megijedtem, hogy fogom túlélni. A sziklakertben már remegett a lábam is. Aztán az utolsó lefelé veretés előtt megláttam mögött Barbit, aki lekörözött. Ezúttal ennek nagyon örültem és megnyugodtam, hogy ezen kívűl márcsak 1 köröm van.

11737963_956322454411352_635312123342567132_n

A lenti frissítőben Norbitól kaptam egy izós kulacsot és Laci adott fel egy vízeset, hogy locsoljam meg magam. Ez kicsit felfrissített és végül a 3 köröm ideje jobb is lett, mint a második. Az első durva mászás tetején is osztogattak vizet és ezúttal itt is vettem fel, hogy kicsit locsoljam magam. Mire a sziklakerthez értem a nézők jelentős része már elindult vissza a célba, így végre nem nézett senki és le is verettem simán.  Ezután már csak kisebb mászás volt hátra és már száguldottam is le a célba. Nagy megkönnyebbülés volt beérni.

Köszönet Norbinak a profi frissítést, a technikai zónában aszalódást és a sok biztatást a hétvége során.

Másnak kitartani nehéz, nekem feladni

© www.facebook.com/VanikZoltanFoto
A múlt hétvégén megkezdődött számomra is az idei mountainbike versenyszezon. Ráadásul nem is akármilyen versennyel, hanem egy UCI C2-es (világranglista pontszerző) XCO-val Salgótarjánban. Az idén ugyanis az amatőr mezőnyt hátrahagyva, az elit lányok között próbálok helyt állni.

Tavaly már indultam Salgótarjánban xco-n, de akkor fun kategóriában mentem, ami egy „butított” és rövidített futam. Szóval a nyomvonal nem volt teljesen ismeretlen. Plusz a verseny hetében lehetőségem nyílt lemenni pályát járni.  Ezúttal is külön köszönet a Cube- Csömöri csapatnak, hogy velük tarthattam.

11174867_894850943894680_4320852844007682680_n
A pályajáráson nagyon fáradt voltam és elég felemás érzésekkel tértem haza. Bár végül elhatároztam, hogy mindenképp megpróbálom a versenyt, nem voltam nyugodt. Fejben azt hiszem kicsit szétestem.

Mivel pályajárás megvolt szerdán, így csak a verseny napján utaztunk le. Hála az új stresszkezelő módszernek, amit jelenleg tanulgatok az éjszakát végre végig aludtam és ráadásul elég jól. Ugyanis iszonyat tudok izgulni és ez már negatívan hat, ha nem tudom magam kipihenni egy verseny előtt.  De ezúttal a pánik leginkább a helyszínen fogott el, de próbáltam lefoglalni magam. Féltem, hogy esetleg ki fognak nevetni, ám mindenki irtó kedves volt velem és a pálya szélén is sokan drukkoltak nekem név szerint. Külön hatalmas köszönet Magdinak a kedvességért.549444_908407825869482_2301559381391331823_n (1)

Szóval csak eljutottam végül a rajt vonalig. Ebben a szakágban beszólítás van, így nem kell verekedni, mint a maratonokon (illetve ott is van, de csak középtávon, én meg rövid távokon megyek), hogy minél jobb helyre kerülj. És nem egyszerre indul az összes korosztály, ami szintén nem mindegy.
A beszólítás a világranglista (ha az nincs magyar ranglista) pontok alapján történik, értelemszerűen minél több pontod van, annál előrébbre szólítanak. Nos nem voltmeglepetés, hogy utolsóként hívtak, mivel még sosem indultam ilyen versenyen, így pontom sem volt.

A rajtot lányos zavaromban eléggé elbénáztam, mert nem sikerült egyből becsatolni, majd miután beléptem első mozdulattal ki is rántottam a lábam a pedálból. Miután végeztem ezzel a közjátékkal megindultam én is. Szerencsére nem szakadtam le túlzottan, így az elején még a mezőnnyel mentem.

Az első kört még elég jó idővel teljesítettem és még láttam is magam előtt a lányokat, de a végére eléggé lemaradtam. A pálya egyébként 5,9 km hosszú volt és kb. 270 méter szint volt benne körönként. Az elit női mezőnynek 5 kör volt a penzum.

A második és a harmadik körben a felfelékben az életemért küzdöttem, a lefeléket viszont élveztem. Az ami a pályajáráson bizonytalanul ment vasárnapra összeállt és sikerült nyeregben abszolválni. Viszont furcsa volt számomra és az elején kicsit zavart is, hogy rengeteg néző volt a pályán és persze a technikás részeknél. Aztán túllendültem a dolgon és nem vettem róla tudomást, így körről körre jobban éreztem magam. Mármint ahhoz képest, hogy fejben nem volt minden rendben.

© www.facebook.com/VanikZoltanFoto
A negyedik köröm végén viszont sajnos kiszólítottak, mert átléptem a limitidőt. A mezőny egyébként igen erős volt, a hazai elit mellett az ukrán válogatott lányai is indultak. Nem vagyok elégedett magammal, de csalódott sem. Elsőre nem rossz ez és edzek tovább keményen és előbb utóbb biztos felnövök ehhez a kategóriához. Remélem előbb. De nem bántam meg a váltást, hiszen az élet arról szól, hogy mindig fejlődni kell.

Első országúti mezőnyversenyem cx bringával és zselé teszt

IF
Valahol ott hagytam abba a legutóbbi beszámolómat, hogy egy újabb edzőtáborba készülök. Ez meg is volt és úgy érzem abszolút jól sikerült. Az idő kegyes volt hozzánk, egyszer sem esett az eső. Én pedig minden nap teljes mértékben a komfort zónámon kívűl edzettem. Ennek meg is lett az eredménye, úgy érzem sokat fejlődtem magamhoz képest.

Azóta első gyakorló versenyemre is sor került, ami azért is volt izgalmas, mert országúti mezőnyversenyen volt. Alapvetően nagyon tetszett, szeretnék még indulni ilyenen, de bőven akadtak „érdekességek”. Ám kezdjük az elején.

Bonyhádra megérkezve láttam, hogy a rajt/cél terület egy kisebb mezőn van kijelölve, amit házak vesznek körbe. A mezőn pedig egyetlen egy darab fa sem volt. Ami nem is lett volna gond, ha hoztak volna a szervezők mobil wc-t.  Hirtelen az a vicc ugrott be, hogy két kutya megy a sivatagba és az egyik megszólal: hogyha nem jön szembe rögtön egy fa bepisilek. :)IF

Azt már megszoktam, hogy rendszeresen a kocsinál nyomok egy sztriptízt öltözés gyanánt és ezen nem is akadok fent, lényegében mindenki ezt csinálja. De ez a wc kérdés kicsit sok volt. Elvileg valahova be lehetett menni wc-re, ha nem megyünk túl sokan egyszerre (érts 3-4 fő a túl sok). Aha…

Hát a fiúknak mondanom sem kell, hogy nem okozott túl nagy gondot a dolog, nekem annál inkább. Bár elsőre egy kedves helyi bácsi beinvitált a családi házukba, hogy pisiljek ott nyugodtan. Ez ugyan nagyon kedves gesztus volt, amivel éltem is, de ekkor még bő 2 óra volt a rajtig és aki ismer, tudja, hogy ez még jó néhány pisilést jelent nálam. Hát a további kalandokat ez ügyben inkább nem részletezem. :)

A versenyre két 25 km-es kör volt kiírva, vagyis 50 km és valamelyik kiírásban 160 méter szint volt megadva (2-vel szorozva is 320m ). No a laza 50 perces bemelegítés során a környéken simán összejött 200 feletti szint így sejtettem, hogy ez több lesz a kiírtnál. Illetve hallottam, hogy emlegettek egy 10%-os emelkedőt, no meg láttam, hogy a befutó előtt is egy kb 6-7%os emelkedőn fogunk feljönni a végső hajrá előtt.

IFA rajt is elég kaotikus volt, de végül bukás nélkül sikerült abszolválni ezt a műveletet és még elég jó helyről is indultam. A versenyt nagyon élveztem és bár tartottam tőle, hogy ki fogok szakadni a mezőnyből lényegében szinte végig elöl tudtam maradni.

Amikor először másztuk meg a 10%os emelkedőt, akkor ugyan kicsit leszakadtam, de még simán vissza tudtam hozni magam a mezőnyre. Először egyedül tepertem, de a végére mellém ért egy 3 fős vonat és sikerült becsatlakozni hozzájuk. A második körben rosszul helyezkedtem – mostmár tudom- és az utolsó kb 5 km-et a mezőny üldözésével töltöttem, bár tudtam, hogy ez már bukó. Bár egyátalán nem voltam csalódott, boldogan értem be.

Végül 51,3 km és 580 m lett a szint a Garminom szerint, amit 1:27:30 alatt teljesítettem. Bár hivatalos eredménylistából egy az egyben kihagytak, így gőzöm sincs hanyadik helyen jöttem be. Azt tudom, hogy az első idő 1:25:08. A többiek ideje nincs fent. De akármi is, ez szerintem szuper eredmény így elsőre. Ha még indulok országúton tudom már mire kell figyelni. Ja és arról nem is beszélve, hogy én nem országúti, hanem cyclocross bringával indultam (jelen esetben a lényegi különbség az áttételekben van, az én bringámmal jóval kisebb sebbességet lehet elérni, mint egy országútival).IF

Egyébként a versenyen kipróbáltam egy új zselét – Mulitpower kóla ízű – és nekem nagyon bejött. Segített az utolsó emelkedőkön felmenni, gyorsan éreztem a hatását és kibontani is könnyű volt. Nem túl híg, így nem a kezemen kötött ki a fele, mint az sokszor előfordult már. Szóval “megtartom”.

A következő verseny április 19 Salgótarján, ahol az idén nem amatőr, hanem elit kategóriában indulok és eléggé izgulok.