Magamról ★ web: zelenij.hu, trxedzo.hu ★ e-mail: linda@zelenij.hu ★ facebook: facebook.com/edzesrefel

Három hét és kilenc verseny

IMG_7284

Rajt előtti izgalmak :D

No igen. Az elmúlt időszak nem volt eseménytelen, hiszem három hét alatt kilencszer álltam rajthoz. Törökországban egy C1-es XCO-n majd Szerbiában egy C3-as XCO-n majd egy S1-es háromnaposon, majd újból egy C3-as és végül egy S2-es többnaposon.

A török verseny volt szerintem az egyik legjobb eddigi utam. Bár nem szívesen indultam neki, hiszen jelenleg Törökország nem az a hely, ahova az ember szívesen utazik, pláne repülővel, pláne isztambuli átszállással. Dehát egy életem, egy halálom, az olimpiai pontokért mindent.

Péntek késő este érkeztünk meg egy eszméletlen klassz, 5 csillagos szállodába. Úgy nézett ki, mint a budai körszálló. A szobánk fala végig üvegből volt és a hegyekre nézett, illetve kicsit jobban oldalra nézve még a tenger is látszott.

IMG_7088

Ilyet se láttam még, hogy szó nélkül felvihettük a szobáinkba a bringákat.

Ez volt az egyetlen eddigi szállás, ahol nem hisztiztek a bringák miatt. Sőt felvihettük a szobáinkba.

Ám, hogy semmi se legyen sima másnap bejött az időjárás jelentés és egész nap szakadt az eső. Így az a terv, hogy reggel pályajárás majd a luxusban láblógatás bedőlt. Egész délelőtt azt vártuk mikor áll el az eső és tudunk kimenni. Végül volt egy kis hatásszünet, így neki is iramodtunk, de végül nem úsztuk meg szárazon. Amint kiszálltunk az autóból rákezdett az égi áldás. Persze a pálya is mocsártengerré vált és csurom vizesek és sarasak lettünk a végére. Ennek később meg is lett számomra a böjtje.

IMG_7086

Panoráma Roni bicójával hengerezés közben és ruha szárítás a másnapi versenyre.

A pálya egyébként nehéz, de igazán élvezhető lett volna, ha nem lett volna sár. Egynyomos kacskaringós felfelék, egynyomos technikás lefelék és némi dózer út. A természet is nagyon szép volt.

IMG_7095

Szép hely ez az Izmir

Ami még számomra érdekes volt, hogy az indulók között volt egy iráni lány, akié minden tiszteletem. A verseny napjára ugyanis meleg és ragyogó napsütéses idő lett és még mi rövid-rövid ruházatban álltunk a rajtban, addig ő hosszú fekete nadrágban rajta egy fekete szoknyával, hosszú fekete felsőben és egy fekete fejkendőben a bukósisak alatt, ami még a nyakát is takarta. Az biztos, hogy nem fázott…

Elég népes mezőnyben itt 9 helyen végeztem végül, ezzel 12 pontot gyűjtöttem. Legalább megérte ez a sok repkedés. :) Másnap, hétfőn késő este jöttünk haza, ám aznap már úgy ébredtem, hogy érzetem sikerült megfáznom.

Kedden egy gyors ruha mosás után pakoltam is vissza a bőröndbe, mert szerdán már indultunk is Szerbiába egy C3-as és egy S1-es versenyre, ami így 4 versenynapot jelentett. Igaz, hogy ezek mind rövidebbek voltak, mint a megszokott versenyek, de így is 4 nap alatt 4 rajt, stressz, nyélen menés, pihenés, pályajárás stb.

Ezúttal meg volt a böjtje az előző szuper szállásnak, mert ez elég (khhmm) egyszerű volt és a kaja sem volt az igazi. Szerencsére sok mindent vittem magammal, mert sejtettem, hogy itt nem lesz terülj terülj asztalkám, mint Izmirben. Egyébként legalább szép helyen volt, Novi Sad főterén, konkrétan a lezárt sétáló utcában.

IMG_7169

Novi Sad – a szállodánkból kilépve ez a szép templom fogadott.

Az első C3-as verseny egy “városi pálya” volt, de leginkább egy helyi csepel művek volt a helyszín. A nyomvonal abszolút nem kedvezett nekem. Sebaj, itt az 5. hely is csak 1 pontot ad, tartalékoltam inkább az S1-esre, ahol bizony sok pontot lehetet összegyűjteni. Másnap egy egyéni időfutam volt, ahol egy hegyi szakaszt kellett abszolválni. Mivel szerdán egész nap eset az eső ott is, így még volt némi sár a pályán. Bár mivel csak felfelé mentünk, akkora gondot nem okozott. Itt sikerült a szerb válogatott 2-es számú lányát elverni (vele szoktam általában meccselni.

12524342_1696992323906926_130698703025688132_n

Háttérben a magyar csapat egy része figyel – Barbi és Laci

A második állomás egy maraton jellegű pálya volt, ami 15km-es és 560 m szintet tartalmazott. Lényegében itt is úgy éreztem, mintha csak felfelé mennénk. :) Itt is sikerült a szerb lány előtt beérnem, így már közel 2 perces időelőnnyel vártam a záró versenyt. Ennyi pont elég volt, hogy biztosítsam az összetett 7. helyemet, ugyanis az utolsó nap ismét az első napi C3-as pályán volt (amit mi egyébként gettó race-nek neveztünk el).

12921_434341370098545_1625835449945600725_n

Hegyi időfutam rajtja

Bár ebben a futamban volt, hogy sikerült a szerb “ketteske” elé kerülnöm elég sokat utazott rajtam és mikor megelőzött nem hagyta, hogy ugyanezt tegyem én is és szépen húzott előttem egy féket, amitől én kizökkentem és végleg leakadtam róla és 9 másodperccel előttem ért be. Dehát ilyen ez a popszakma és én is tanulok még azért. :)  Az összetett 7. hely így is meglett, ami 60 pontot ért.

12495149_431922797007069_2144678337127347193_n

Gettó racen küzdök a szerb lánnyal

Vasárnap késő este értünk haza Budapestre, majd folytatódott a feszített tempó és lényegében két napom volt dolgozni, Norbival lenni és persze bőröndből kipakolni, kimosni majd visszapakolni. Bár ez a pakolás immár egészen rutinosan megy. :) Szerdán újból fel is kerekedtünk és irány Szerbia. Ugyanabban a szállodában voltunk, ahol előzőleg, sőt az eredeti tervekkel ellentétben ugyanazon a pályán zajlott mind a 4 verseny, mint előző héten. Nem tudom miért gondolták meg magukat a szerbek, de én azért nem bántam. Így nem kellett külön pályajárásra sok energiát fordítani és majdnem olyan esélyekkel indultam, mint a helyi lányok. :) Ezen a héten már nem volt sár és jelentősen melegebb is volt. Meg is látszott a teljesítményemen, mert minden nap megdöntöttem az előző heti időmet. A maratoni pályán pl 3 perccel mentem jobbat.

12592279_1104267789614533_7906129018095128797_nA második szerbiai héten tehát sikerült a C3-as versenyen bejönnöm pontszerző 5. helyre, ami 1 pont. És az S2-esen mind3 napon 5 helyen végeztem, így az összetett versenyt is az 5. helyen zártam, ami 50 pont.

IMG_7263

Hatalmas köszönet a háttérben dolgozó segítőinknek, akik mindig fullosan rendbe rakták a bicóinkat minden versenynap után – SVS Pro Team és Bence, Cube Csömör és Valter Tibi, illetve PCCC és Benkó Laci.

Most végre jöhet egy kis pihi, ami az utazásokat illeti, mert a következő verseny már itthon lesz.

Egyébként ez a sok utazás abszolút megérte. Bár leamortizált minden téren rengeteg élmény ért és versenyzés szempontjából rengeteget tanultam. Kitapasztaltam a legjobb verseny előtti reggelit magam számára, hogyan tudok napról napra gyorsabban regenerálódni és ami a legjobb, hogy a rajtolás már sokkal kevésbé stresszel, mint eddig valaha. Már ezért megérte február óta 13szor rajthoz állni.

Várom a szezon további részét, ahol immár az új, csapattól kapott Dema, fully montimmal fogok versenyezni.IMG_7294

Kis összefoglalás

IMG_6726
Régen nem írtam blogot és mivel az élet addig is zajlott, mert ez bizony ilyen dolog, így eltekintek a részletektől. Csak nagy vonalakban vázolom mi is történt az elmúlt időszakban.
Az xco (mountainbike olimpia szakága) szezon végén a magyar kupában összetett 3. helyen végeztem. Majd az alapozó időszak idejére beiktattunk cyclocross versenyeket is (téli szakág), hogy ne szokjak el túlzottan a versenyterheléstől és ne legyen olyan unalmas. Idén rendeztek az első cyclocross magyar kupát, ahol összetettben szintén a 3. helyen zártam.FullSizeRender (3)

A téli alapozás az idén nekem elég rövidre sikerült, mivel az olimpiai kvótafutó keret tagjaként a szezon elég korán kezdődött. Így márciusra 4 versenyen vagyok túl Görögországban illetve azt megelőzően egy 10 napos válogatott edzőtáboron Mallorcán. Egy nap múlva pedig indulok Törökországba egy C1-es versenyre, úgy hogy egy napja jöttem haza PCCC-s horvátországi edzőtáborból.

Persze ez nem panaszkodás. Nagyon is élvezem a pörgést, csak munka mellett kicsit fárasztó. A horvát tábor egyébként nagyon jól sikerült. Végre Norbi is velem tudott tartani, mert a hosszú hétvégére volt időzítve, március 11-15-ig.IMG_7070

A kora reggeli indulásnak köszönhetően olyan délután 3 körül már le is értünk Krk szigetére, ahol elfoglaltuk a szállásainkat és már indulhattunk is átmozgatni. Hamar kiderült számomra, hogy a szint gyűjtéssel itt nem lesz gond. Az apartmanunktól 3 percre kb már kezdődött is a 10%-os emelkedő, amit mindenképpen meg kellett mászni, ha el akartunk jutni bárhová is. Igazából az egész szigeten nincs szerintem 5 méternél több sík, és mivel itt nem foglalkoztak szerpentinek építésével így a 8-9% százalékos emelkedő kifejezetten felüdülés volt. :) Ideális edzőterep. :)

FullSizeRender (2)

Kicsit fújt a szellő :)

Illetve a technikai edzés is adott volt, mivel 2 napig olyan szél fújt, sokszor oldalról is, hogy egyszer majdnem letettem az aszfaltra az arcomat. Esküszöm ebben a két napban, akkor sóhajtoztam a legjobban, mikor láttam, hogy megint lefelé kell menni. :) Inkább tekertem volna felfelé pofaszélben 10%-oson egész edzésen, mint a 18%-os lefelé ilyen orkánban. De ami nem öl meg ugye… :)

Egyébként napi 3 sportfoglalkozás volt. Az első, reggeli előtt- ébresztő gyanánt – amerikai foci labda passzolgatás. Majd egy kiadós étkezést és ejtőzést követően mentünk bringázni. Délután pedig, hogy a besavasodott lábainkat átmozgassuk a közeli sportpályán amerikai fociztunk.970617_963435690407161_2699435919360893847_n

Ebben a pár napban sikerült jókat edzenem és a jó társaságnak köszönhetően mentálisan is feltöltődnöm. Erre már nagy szükségem volt. Főleg, hogy az elkövetkezendő időben rengeteg versenyre megyek.

Várgesztesi xco – szuper verseny volt

A salgótarjáni verseny után rákapcsoltam az edzésekre és nemhogy 100%-osan, de inkább 200%-osan csináltam végig.  Ennek az egyik eredménye az lett, hogy a közelgő várgesztesi xco versenyre elég fáradtnak éreztem a lábaim, így 2 nappal a verseny előtt tudatosan extra figyelmet fordítottam a regenerációra.  Szauna, masszázs henger, kompressziós zokni és táplálékkiegészítők hada – magnézium, bcaa, glutamin.

Regeneráció pinkben :)

Regeneráció pinkben :)

A hatás nem maradt el, a verseny napján panaszra nem lehetett okom. A pályát már ismertem, mert egyik hétvégén már bejártuk, így 11 körül érkeztünk meg a helyszínre.

A rajt-cél terület a Várgesztesi Villapark területén kapott helyet, ahol a 2 napos rendezvényre való tekintettel (szombat xco, vasárnap maraton) kedvezményes szállásra volt lehetőség, amivel sokan éltek is. Cseh Roniék azonnal meg is invitáltak a házukba, ahol voltak, hogy kényelmesebben tudjak öltözni, készülődni. Jó társaságban az idő is kellemesebben telt, köszönöm a lehetőséget.

A master korcsoport rajtja után, amidélben volt visszatértünk a szállásra és neki is álltunk bemelegíteni. Dani és én a görgő mellett voksoltunk, Roni pedig kiment a szabadba.

Bemelegítés

Bemelegítés

A melegítés után, Norbival még gyorsan egyeztettem a frissítési taktikát, mikor mit adjon fel és már indultunk is a rajtba. Itt én már nagyon izgultam.  Szerencsére egész jó kis mezőny összejött, 5en voltunk elit korcsoportban, plusz egy u19es lány.

A rajtot ismét gagyin kaptam el és nem sikerült elsőre belépnem a pedálba de ezúttal ezt hamar orvosoltam és nem maradtam le túlzottan. A nyomvonal egy kis része a villaparkon belül kanyargott és innen ment ki az erdőbe. Ezután rögtön a technikai/frissítő zónán haladtunk át.  Itt még ezúttal nem vettem fel semmit.

A technikai zóna után jön egy igen hosszú, inkább már-már maratonos emelkedő. Ezt 3an kezdtük meg vonatban, én voltam a 3as végén így tudtam kicsit utazni. Éreztem, hogy van bennem kraft de még egy kicsit ki akartam várni. Végül Bea, aki a második volt a sorban indított és elment, így gondoltam én is megyek. Ezzel én feljöttem a 4. helyre. Nagyon szuper érzés volt, hogy még csak a második versenyem és máris partiban vagyok és nem egyértelműen az utolsó.

Az emelkedő után technikás lefelé, kis csikicsukik, letörések, „pumpa pálya” szerűség, sunyi síknak tűnő de emelkedős részek jöttek, majd újból a villaparkba érkeztünk. Az első kör végén bő 20 másodperc előnnyel érkeztem a 4 helyen. Ám a házak között a nagy lendületben benéztem a pályát és eltévesztettem az egyik kanyart. Így sajnos az előnyömet el is dobtam. Fejben meg is zuhantam hirtelen és elment minden életkedvem. A frissítőben ezúttal sem vettem fel semmit, igyekeztem megint előre menni.

Itt említeném meg, hogy milyen „jófej” volt az egyik fotós, aki beszólt nekem, hogy húzzak arrébb, mert a mögöttem lévőt szeretné lefotózni.Majd pedig rinyált, hogy belógok a képbe. Mindezt verseny közben, úgy, hogy a mögöttem jövőt egyébként nem tartottam fel, csak a nagy művészt zavartam. Hát én kérek elnézést. Vissza…

Mivel az első kört megnyomtam, nem esett jól, hogy nem saját tempóban megyek. Bár végül sikerült előre jönnöm, de nem tudtam már leszakítani a kolléganőt. A harmadik körben tette rám a kereket ezerrel. A technikai zónában ezúttal kulacsot cseréltem és az emelkedő elején benyomtam egy zselét. Lehet kicsit előbb kellett volna, mert bár indítottam egy támadást és kicsit el is távolodtam de teljesen elfogytam és visszaestem az 5 helyre.

Innen saját tempóra váltottam és igyekeztem túlélni a felfeléket és minél nagyobb tempóval abszolválni a lefeléket. A zónában 4 körben kaptam savasodást csökkentő ampullát, az utolsó körre meg némi buborékmentes kólát.

IMG_9409

Verseny után még bolondozni is maradt kedv, bár a fejem megér egy misét. :D

Abszolút nem vagyok csalódott, sőt. Az elvégzett edzésmunka meghozta az eredményét és bár mégcsak második versenyem, sokkal jobban éreztem magam, mint Starjánban és már partiban is tudtam lenni a küzdelem során.  Lesz még bőven verseny a szezonban, ahol majd nem nézem be a pályát. :)

A verseny után ott maradtunk estig bandáztunk a többiekkel és részt vettünk a tészta partyn is. Köszönet érte Buzsónak. Nagyon jól éreztük magunkat, legközelebb majd ott is alszunk. Norbinak pedig köszönet a profi frissítésért verseny közben.

Első országúti mezőnyversenyem cx bringával és zselé teszt

IF
Valahol ott hagytam abba a legutóbbi beszámolómat, hogy egy újabb edzőtáborba készülök. Ez meg is volt és úgy érzem abszolút jól sikerült. Az idő kegyes volt hozzánk, egyszer sem esett az eső. Én pedig minden nap teljes mértékben a komfort zónámon kívűl edzettem. Ennek meg is lett az eredménye, úgy érzem sokat fejlődtem magamhoz képest.

Azóta első gyakorló versenyemre is sor került, ami azért is volt izgalmas, mert országúti mezőnyversenyen volt. Alapvetően nagyon tetszett, szeretnék még indulni ilyenen, de bőven akadtak „érdekességek”. Ám kezdjük az elején.

Bonyhádra megérkezve láttam, hogy a rajt/cél terület egy kisebb mezőn van kijelölve, amit házak vesznek körbe. A mezőn pedig egyetlen egy darab fa sem volt. Ami nem is lett volna gond, ha hoztak volna a szervezők mobil wc-t.  Hirtelen az a vicc ugrott be, hogy két kutya megy a sivatagba és az egyik megszólal: hogyha nem jön szembe rögtön egy fa bepisilek. :)IF

Azt már megszoktam, hogy rendszeresen a kocsinál nyomok egy sztriptízt öltözés gyanánt és ezen nem is akadok fent, lényegében mindenki ezt csinálja. De ez a wc kérdés kicsit sok volt. Elvileg valahova be lehetett menni wc-re, ha nem megyünk túl sokan egyszerre (érts 3-4 fő a túl sok). Aha…

Hát a fiúknak mondanom sem kell, hogy nem okozott túl nagy gondot a dolog, nekem annál inkább. Bár elsőre egy kedves helyi bácsi beinvitált a családi házukba, hogy pisiljek ott nyugodtan. Ez ugyan nagyon kedves gesztus volt, amivel éltem is, de ekkor még bő 2 óra volt a rajtig és aki ismer, tudja, hogy ez még jó néhány pisilést jelent nálam. Hát a további kalandokat ez ügyben inkább nem részletezem. :)

A versenyre két 25 km-es kör volt kiírva, vagyis 50 km és valamelyik kiírásban 160 méter szint volt megadva (2-vel szorozva is 320m ). No a laza 50 perces bemelegítés során a környéken simán összejött 200 feletti szint így sejtettem, hogy ez több lesz a kiírtnál. Illetve hallottam, hogy emlegettek egy 10%-os emelkedőt, no meg láttam, hogy a befutó előtt is egy kb 6-7%os emelkedőn fogunk feljönni a végső hajrá előtt.

IFA rajt is elég kaotikus volt, de végül bukás nélkül sikerült abszolválni ezt a műveletet és még elég jó helyről is indultam. A versenyt nagyon élveztem és bár tartottam tőle, hogy ki fogok szakadni a mezőnyből lényegében szinte végig elöl tudtam maradni.

Amikor először másztuk meg a 10%os emelkedőt, akkor ugyan kicsit leszakadtam, de még simán vissza tudtam hozni magam a mezőnyre. Először egyedül tepertem, de a végére mellém ért egy 3 fős vonat és sikerült becsatlakozni hozzájuk. A második körben rosszul helyezkedtem – mostmár tudom- és az utolsó kb 5 km-et a mezőny üldözésével töltöttem, bár tudtam, hogy ez már bukó. Bár egyátalán nem voltam csalódott, boldogan értem be.

Végül 51,3 km és 580 m lett a szint a Garminom szerint, amit 1:27:30 alatt teljesítettem. Bár hivatalos eredménylistából egy az egyben kihagytak, így gőzöm sincs hanyadik helyen jöttem be. Azt tudom, hogy az első idő 1:25:08. A többiek ideje nincs fent. De akármi is, ez szerintem szuper eredmény így elsőre. Ha még indulok országúton tudom már mire kell figyelni. Ja és arról nem is beszélve, hogy én nem országúti, hanem cyclocross bringával indultam (jelen esetben a lényegi különbség az áttételekben van, az én bringámmal jóval kisebb sebbességet lehet elérni, mint egy országútival).IF

Egyébként a versenyen kipróbáltam egy új zselét – Mulitpower kóla ízű – és nekem nagyon bejött. Segített az utolsó emelkedőkön felmenni, gyorsan éreztem a hatását és kibontani is könnyű volt. Nem túl híg, így nem a kezemen kötött ki a fele, mint az sokszor előfordult már. Szóval “megtartom”.

A következő verseny április 19 Salgótarján, ahol az idén nem amatőr, hanem elit kategóriában indulok és eléggé izgulok.

Újdonságok éve

10421965_848656678514107_65703215703891510_n
Rég nem írtam blogot, mert egyszerűen peregtek a napok és hirtelen azt vettem észre, hogy lassan már kezdődik is az újabb monti szezon. Azért megpróbálom röviden összefoglalni, mivel teltek az eddigi napjaim, mert nem unatkoztam az tuti. Illetve az idei felkészülésem sok új elemet kapott az eddigiekhez képest.

10322486_804012696311839_7896381666540856831_n
Az első legfontosabb különbség a tavaly alapozó időszakhoz képest, hogy idén helyett kapott a cyclocross is az életemben. Nem mondom, hogy ez abszolút boldogsággal töltött el az elején, mert bár virágkorát éli ez a szakág és mindenki imádja, őszintén szólva ez nem lesz az én sportom. Lényegében pont azt nem szeretem ami a célja – téli bringa versenyzés. Finoman szólva nem bírom a hideget,  több erőm megy el arra, hogy „fűtsek”, mint amennyit le tudok adni. Én tipikusan az vagyok aki 25 fok alatt felvesz egy pulcsit. :) ( Cserébe 40 fokban is gond nélkül tudok versenyezni). No természetesen nem rinyálni akarok, és ha az embernek van egy célja akkor azért sok mindent meg kell tenni. Szóval erőt vettem magamon és végül egészen belerázódtam a dologba, ami azért is fontos, mert a cyclocross-szal sokat lehet fejlődni bringa kezelés terén.
10462595_765696330144151_4785073913803728800_n
Emellett decemberben elmentem egy kerékpáros terheléses vizsgálatra, ahol végre sikerült belőni a pulzus zónáimat és persze kiderült mennyi az annyi, amit wattban le tudok adni. A pulzus zóna kérdés számomra nagyon fontos volt, mert a 220-életkor és egyéb sablon képletek nálam messze nem érvényesek, ezt már régóta éreztem. Ezért is mondom a személyi edzések során is, hogy személyre szabottság a legfontosabb.

Azóta már a második vizsgálat is meg történt, ami alapján a fejlődésem egész jó irányba halad.

A harmadik nagy különbség, abban rejlik, hogy kifejezetten odafigyelek a regenerációra. A teszten is látszódott, hogy kicsit lassú a regenerációm. Ez részben lehet adottság is, illetve a sok munka nem feltétlenül barátja a sok sportnak. Tehát rendszeresítettem a szaunát, a SMR henger használatot, a kompressziós szárat is sűrűbben előveszem, no meg táplálékkiegészítők terén a BCAA mellé beiktattam a glutamint is.
10371451_816468561732919_5237834970300622951_n

A negyedik és talán legizgalmasabb újítás az edzőtáborozás. Már decemberben is voltam 2×3 napot a tatai olimpiai edzőtáborban – igaz ott elsősorban én tartottam erőnléti edzést az utánpótlás montisoknak, de magamra is jutott bőven idő- ahol futottam, bringáztam, szaunáztam és próbáltam ráhangolódni a rám váró téli munkára.

Azóta pedig ugyanezzel a társasággal voltam 8 éjszakát Pulában, Horvátországban országúti kerékpáros edzőtáborban és hamarosan megyek a következő 8 napos táborba ismét Tatára, ahol már montizni is fogunk. A pulai tábort nagyon élveztem. A legnagyobb gond kb az volt, hogy hol igyak kávét egyébként csak edzés, evés és pihenés volt a dolgom. Nagyon sokat számít 1-1 ilyen hét.

Szóval úgy érzem minden adott egy jó szezonhoz, meglátjuk mire lesz ez most elég. Mert ennek megfelelően a léc is magasabbra került versenyek szempontjából. Áprilisban minden kiderül.