Magamról ★ web: zelenij.hu, trxedzo.hu ★ e-mail: linda@zelenij.hu ★ facebook: facebook.com/edzesrefel

Salgótarján xco és a tuti reggeli


A salgótarjáni xco verseny előtt volt szerencsém kilátogatni a pályára, hogy ne érjen váratlanul a verseny napján. Igen komoly volt a társaság, lényegében a kocsiban (6an mentünk a kisbuszban) mindenki komoly eredményekkel rendelkezett. Mikor megláttam kikkel is megyek, kicsit meg is szeppentem.

A pálya aznap száraz volt és úgy éreztem, hogy fekszik nekem. Még az elit pálya nyomvonalán is végig tudtam menni és egy kis gyakorlással a számomra elég „rémisztő” patak átkelés is ment. Bár amikor vagy 5-6an nézték a pálya széléről, hogy próbálom abszolválni, nem voltam túl boldog a gondolattól, hogy esetleg a patakban kötök ki mindenki előtt. De inkább a gyakorlás során, mint a versenyen. Bár utólag a versenyen, mind1 lett volna, mert a sártól úgyse látszott volna, hogy extrába meg is fürödtem. :) Na a lényeg, hogy a patakban pancsolás kimaradt.

Ezek tükrében egész nyugodtan vártam a verseny napját, bár azon a héten konkréten végig szakadt az eső, talán egy napot leszámítva. De ugye a remény hal meg utoljára, így meggyőztem magam, hogy a tarjáni pálya messze van, lehet ott nem is esik. Szombat délutánra eme téveszméim teljesen szertefoszlottak. A pálya saras volt, nem is kicsit, nagyon…

A sár ellenére azért élveztem. :)

Meg kell mondjam nem éreztem kitörő örömöt, mert szárazon iszonyat jól ment a kijelölt nyomvonal, ám ugyanez nem mondható el nedves körülmények között. Egy kört „korcsolyáztam” a pályán, majd elmentünk a szállásunkra. A társaság jó fej volt, így végül teljesen ellazultam és nem is idegeskedtem a másnapi verseny miatt. Még az alvás is egész jól ment. No de másnap reggel garantáltan bepótoltam minden stresszt. Kérdezték is a srácok, hogy mi van csak nem izgulok, mert érdekes színem van. :) Az vigasztalt csak, hogy előző nap éreztem, a lábaim elég jó formában vannak, és a pálya mindenkinek ugyanaz a szívás.

Mivel a kaja nem nagyon csúszott az izgulás miatt (mint általában), így kipróbáltam azt, hogy csak annyit eszek amennyitől nincs hányingerem (pár db keksz) a többit pedig izotóniás ital elkortyolgatásával intézem (eddig zselékkel próbálkoztam, de nem igen ízlenek). A versenyig meg is ittam egy kulccsal és egy kulacsot vittem a futamra. A módszer bevált, nem voltam éhes és energiám is volt.

Egyébként a “reggelizős” adagban csak izotóniás por volt, viszont a verseny kulcsba kevertem még BCAA italport is, hogy védjem az izmaimat a leépüléstől az intenzív terhelés során. Bár ez nem testépítés, én azért nagyon odafigyelek a táplálékkiegészítőkre és szerintem sokat számít.

A bemelegítés ezúttal nem sikerült olyan fényesen, mert az utolsó 15 percet szereléssel töltöttük. Jó ez a többes szám barokkos túlzás. Norbi szerelt én meg stresszeltem, hogy időben kész legyünk. Történt ugyanis, hogy összefutottunk a PCCC-s különítménnyel – akikkel ugye előzőleg voltam pályát járni – akik aznap jöttek csak le és Dina tesók felajánlottak egy sárgumit nekem a versenyre. Utólag is köszönöm, nagy segítség volt. Szóval gyors külső csere és már rohantam is a beszólításra.

Bemelegítés során még láttam egy ellenfelem, de sajnos alig fél órával később már nem állt be a rajtba, így egyedül maradtam a fiúkkal. Nem voltam túl boldog, egyedül nem olyan izgi a verseny. Ráadásul még a rajtot sem kaptam el jól, mert előttem és mellettem is bealudtak, így az eleje már rég elhúzott mire megmozdultam. De azért igyekeztem tartani magam legalább az utolsó kétharmadban. A hosszú tolós emelkedőig (olyan sár volt, hogy még az elit mezőny is tolta a 2 órával későbbi futamon) illetve az onnan induló single trackig. Történt ugyanis, hogy az egyetlen tüskés bokorral nagyon szimpatizáltunk egymással, így mire elengedett mindenki rég elment. Na ekkor háromnegyed körig egyedül mentem, de szerencsére a második körben a tolós emelkedőhöz érve felértem a férfi mezőny hátuljára. Utána őket üldözgettem és végül a célban még egy sprintet és egy előzést is sikerült összehoznom. Nem mondhatom, hogy lazsáltam a pályán, mert az idei max pulzus rekordomat is megdöntöttem.

Egyébként szerintem sokat tanultam a pályán és a minimális saras rutinomhoz képest (eddig egy saras versenyt mentem, azt is tavaly) jól mentem. Meg azért élveztem is.

Egyébként ez a verseny nagyon jó szervezésű volt, talán az egyik legjobb az eddigiek közül. Nagyon szép ajándékcsomagot kaptam, gravírozott érmet és a verseny utáni tészta is finom volt (sőt még választani is lehetett többféle közül – grízes, mákos, bolognai, sajtos-tejfölös, ha jól emlékszem ezek voltak.).
Jöhet a következő kihívás!