Magamról ★ web: zelenij.hu, trxedzo.hu ★ e-mail: linda@zelenij.hu ★ facebook: facebook.com/edzesrefel

Minden jó, ha a vége jó (lenne)


Pár versenybeszámolóval el vagyok csúszva, de az utóbbi időben valahogy semmi nem akart összeállni.

A Crosskovácsis győzelem után úgy éreztem tele vagyok erővel és egyre jobb formában vagyok. A következő verseny a Csömöri C2-es (vagyis nemzetközi ranglistához pontszerző verseny az UCI kategóriáknak) xco verseny volt. Mivel C2-es így a pálya elég komolynak ígérkezett. Az amatőr kategóriáknak kijelölt nyomvonal nagyon feküdt nekem. Tudtam hogy fájni fog 1-2 része, de alapvetően nyugodt voltam.

A verseny napján eléggé izgultam, de melegítés során a lábaim jól pörögtek. A rajtot nagyon jól kaptam el, és az első, hosszú emelkedő végén már elsőként fordultam az egy nyomvonalas, kanyargós lefelére. Ám sokáig nem tartott a versenyem, mivel félpályánál kiesett a hátsó kerekem én meg elvágódtam, mint a só zsák. Szerencsére síkon történt és nem mondjuk egy gyors lefelén, így kisebb zúzódásokkal és nagy rémülettel megúsztam. Persze a versenynek itt annyi volt. Szörnyen csalódott voltam, de viszonylag gyorsan sikerült elengednem a dolgot, hogy évi egy tecnikai malőr belefér, elvégre ez részben technikai sport.

Itt még minden rendben ment

A balestem okozóját megtaláltuk és ki is cseréltük a Duna maratonig. Ez a pálya már előző évben is tetszett, mégha nem is sikerült teljesen úgy a vége, ahogy képzeltem és egy vádli görcs miatt elbuktam pár helyezést.

Idén a verseny előtt bejártuk a pályát és örömmel konstatáltam, hogy továbbra is tetszik a pálya és a technikás szakasz a végén elég simán megy tavalyhoz képest. Igaz a verseny előtti héten éreztem, hogy mintha fáradt lennék, de egy rövidített edzés után ismét jól éreztem magam.

A verseny napján minden rendben zajlott, időben kiértünk és melegítettünk majd elindultunk a rajthoz. Hát az a tömegnyomor és tülekedés, ami a rajtba való beállás előtt volt teljesen kiborított. Utálom ezt a részt, mert mindenki lökdösődik és ezen a 2 méteren akarja eldönteni az egész versenyt – egy srác pedálja beakadt a kerekembe, amit úgy elkezdett rángatni és anyázni, hogy azt hittem ott töri ki a küllőimet. Végül sikerült épségben megúszni a rajtot. Az első emelkedő szűkebb részén igaz volt egy kis dugó, de utána sikerült beállnom egy erős tempóra, amit végig sikerült tartanom.
A legjobb formámban mentem és mindent úgy sikerült abszolválnom, ahogy terveztem. Negyedik helyen értem be, így éppen lecsúsztam a dobogóról, de elégedett vagyok ezzel a versenyemmel és ez az eddigi legjobb Top maratonos helyezésem.

Ezután megkezdődött a felkészülésem az xco országos bajnokságra, amit idén Pilisvörösváron rendeztek, vagyis „hazai” pálya a csapatom szempontjából.
A pályajárás során éreztem, hogy technikás a pálya, de egy szakaszt leszámítva már elsőre ment minden. A jobban aggasztott, hogy előzésre még kevesebb hely volt, mint a csömörin.

Bár a fáradtság – főként mentálisan – ami az 5 hónapnyi versenyzés után kezdett kijönni rajtam nyugtalanított, de nem volt időm ezen aggódni ugyanis a technikai probléma megint beütött. A bringám első telója elromlott és 2 nappal a verseny előtt még azt sem tudtam, hogy akkor most mivel fogok menni.

Végül kisebb cécó után Norbi bringájából átvarázsoltuk a telót az enyémbe és bár nem votl teljesen jó bele végül, az is megoldódott.

Akárhogy is igyekeztem, a verseny napján fejben egy nagy káosz voltam. Végül a rajtban állva egészen sikerült rákoncentrálnom a feladatra. A sípszó elhangzása után neki is indultam ezerrel és felvezető körről már elsőként jöttem le, de utána az első hosszú, egynyomos felfelén jött a feketeleves.

Ugyanis ezen a nehezen előzhető pályán a felnőtt amatőröket az U13-as korosztállyal rajtoltatták együtt. Speciel nem értem, ezt hogy sikerült kitalálni, hiszen az erőkülönbségek nagyon nagyok. Már a felvezető körön felértem a kicsikre és ahogy próbáltam őket kerülgetni sokszor kizökkentett a ritmusból és volt ahol fel is tartottak. Biztos velem van a baj, de én nem akartam üvöltözni a kicsikkel, hogy húzzanak előlem és főleg nem mertem fellökni őket. Egy kislány ígyis elkezdett sírni, mikor megelőztem, hogy „most miéért”, pedig hozzá sem értem. Felnőttekkel más a helyzet, ott tudok erélyes lenni, de nem vállalom, hogy sérülést okozzak egy gyereknek mert felborul miattam. Szóval ezen a szakaszom megelőztek és mivel 3 gyerek is volt előttem a 2 körös versenyen behozhatatlan hátrányra tettem szert, ráadásul a második körben ugyanúgy feltartottak és nemcsak felfelé de lefelé is. Csalódott vagyok, hogy ilyenen múlt és nem az erőnlétemen, de a pálya és a körülmények mindenkinek ugyanazok voltak és én úgy döntöttem nem kockázatotok annyit, más meg másképp. De azért az országos bajnokság 2. hely meglett.
Ennyi, de ebből is tanultam és új célokat tűztem ki.

Most lesz egy kis pihenőm, ami már bőven rám fér, aztán augusztusban jöhetnek a további versenyek.