Magamról ★ web: zelenij.hu, trxedzo.hu ★ e-mail: linda@zelenij.hu ★ facebook: facebook.com/edzesrefel

Lesz ez még így se

13151852_1699006107028962_324947173129015373_n
Ott hagytam abba legutóbb, hogy a következő versenyem a Pilis kupa lesz. Nos ember tervez…Hát én baromira nem így terveztem. De egyszerűen a verseny előtti héten majdnem minden megtörtént, amit csak el lehet képzelni, hogy meghiúsuljon az első hazai versenyem az idén. Először is elszakadt a bringás cipőm, amit elvileg megígértek a nagykerben, hogy szombatra megcsinálják. Ám mikor kimentünk érte közölték, hogy ja mégsem. Így félnappal a verseny előtt már cipőm sem volt. De ez volt még talán a kisebb gond. A nagyobb, hogy mikor a pályajáráson tönkre ment a cipőm, nem hallgattam a jelekre és a megérzésekre és tovább kísértettem a sorsot. Ennek a vége az lett, hogy alaposan hazavágtam magamat. Konkrétan nemhogy váltani, de a kormányt fogni sem tudtam úgy kificamítottam a nagy ujjamat. Dehát szombatig élt a remény, hogy ha meglesz a cipőm valahogy megpróbálom a vasárnapot.

IMG_7674
Egy szó, mint száz, bár nagyon letörtem, de el kellett ezt a verseny engednem és a következőre koncentrálni, amire volt 2 hetem.

A várgesztesi versenyhétvége úgy volt tervezve, hogy szombaton xco magyar kupa 2. forduló ( a pilis volt az első) és vasárnap egy közép távú maraton.

Sokat edzettem és elég jól is éreztem magam, de a verseny hetére ez teljes mértékben elmúlt. Sok magánjellegű dolgom és gondom is akadt, nem is aludtam jól. Emellett február óta versenyzés is kezd visszaütni Gondolhatjátok ha kvótafutó csapattársaim is fáradnak én mit érzek. ( Mert azt ne felejtsük el, hogy míg a többiek hosszú évek vagy évtizedek óta versenyeznek, nekem ez a második szezonom az elit kategóriában és most májusban van egy éve, hogy komolyabb edzői segítséggel készülök ). És ami a legnagyobb hiba volt, hogy gondoltam kipróbálom a szénhidrát raktárak leürítése, majd visszatöltése étkezési módszert. Az elv jó, mivel a szuperkompenzáción alapul. De azt már biztosra tudom, hogy nálam ez nem válik be.

Péntekre olyan szinten kimerült voltam, hogy kb csak alvásra vágytam. Persze ez sem így történt. Szilárddal lementünk Várgesztesre pályát járni. Ahol konstatáltam, hogy a pálya idén sokkal izgalmasabb, mint tavaly. De legnagyobb kétségbeesésemre egy ugrató is belekerült. Ráadásul egy olyan, aminek a végén egy szép árok volt ásva. Szuper. Soha nem ugrattam még. Hol a csiken way? Ja hogy az kb a fél várost megkerüli, basszus…
13094152_10154257198749658_8861182364391087942_n
Ezek után Ronival és Szilárddal kotortunk egy raklapot, amit a lyukba tettünk hátha úgy jobban megy. Nem sok bizodalmam volt az ügyben. Jó ideig elnézegette a dolgot, majd gondoltam oké nézzük meg max átgurulok rajta úgyis ott a raklap nem történik semmi. Neki is indultam és valóban meg is gondoltam magam félúton, hogy jó elég lesz átgurulni rajta. És láss csodát, szépen elugrottam. Hát 200as pulzussal érkeztem le az tuti. :) De innentől már ment a dolog szerencsére. Soha nem ugrattam még. Ezzel meg is volt a hétvégi verseny csúcspontja számomra. Nem viccelek…

Miután végeztünk rohantunk haza, majd onnan mentünk anyósomhoz. Fájt a háta így ragasztottam neki kinsesio tape-t. Majd átmentünk anyukámhoz, aki előző nap jött haza pár napra. És hamár ott voltunk az ő hátát is megragasztottam. 😀 Aztán végre haza, pakolás stb. és másnap reggel irány a Vértes.
13133320_1698985900364316_6762242403900605679_n
Már a bemelegítésél éreztem, hogy ez sz.r lesz. Nagy nehezen ráhangoltam magam, amikor is kiderült, hogy még a rajtunk is csúszik vagy egy fél órát. Kezdtem éhes is lenni, így toltam a zseléket is befelé, mert enni már nem igen akartam.

Végül eljutottunk a rajtig, ahol összesen 5 lány volt. A verseny előtt már nem voltam pályán, így kicsit aggódtam, hogy egy nappal később is tudok e még ugratni. :) De szerencsére mind a 6 körben tudtam. Bár fittségemhez képest kb egy normálisat ha sikerült, a többi mind béna csőrös lett. Igazából az is csoda, hogy a 6 kört túléltem. Mivel egész héten esett és még szombat reggel is, a pálya sáros volt, de csak annyira, hogy felfelé még több erőt elvegyen. Mondjuk verseny közben is ijesztgetett a vihar, hatalmasakat dörgött és elkezdett esni is. De komoly vihar nem csapott le ránk. Végül 3. helyen végeztem, de sok örömöt nem éreztem, mert a köridőm számomra kritikán aluliak.
DSC_0482-1
A verseny után elmentem levezetni, bár még az is fájt, így 20 perc alatt be is fejeztem. Mivel másnap a maratonon terveztünk indulni, így lent aludtunk a villaparkban. Illetve már aki aludt. A sok zselé amit betoltam megbosszulta magát és az éjszaka jelentős részét a fürdőszobában töltöttem.
13161695_1026832290734502_7833271510166216846_o
Hangulatom reggelre a tetőfokára hágott, de már csak becsületből is rajthoz álltam. Bár a beszólításom elmaradt, nem is foglalkoztam vele és beálltam Norbival hátra. A rajt után kb 20 méterrel Norbinak leesett a lánca én pedig bevártam őt. Nem igen éreztem ezt az egészet, mivel még a bemelegítés is fájt. Végül együtt feltempóztunk a mezőny hátuljára. Az erdőbe beérve kicsit úgy éreztem, hogy magamra találtam.

Mivel középtávra neveztem, elvileg két kört kellett volna mennem a 27kmes pályán. Menet közben többször is gondolkodtam rajta egyébként, hogy tovább megyek a második körre. De a pálya elég saras volt és a bringámból kezdtek fura hangok jönni, ráadásul az egyik kulacsom is kiesett a tartóból. Így végül úgy döntöttem edzésnek ennyi is elég lesz.
13174175_1109780275732235_1010672539483795706_n
De hogy valami jót is mondja, most versenyeztem először a Dema fully bringámmal és azt kell mondjam szerelem ez. Nem hittem, hogy a hardtrail montimat tudja bármi is überelni, de tévedtem.