Magamról ★ web: zelenij.hu, trxedzo.hu ★ e-mail: linda@zelenij.hu ★ facebook: facebook.com/edzesrefel

„Hiszek a tündérekben” Pán Péterék után szabadon

Szóval íme az utóbbi idő legnagyobb történése. Elkészült az első tetoválásom, de tartok tőle nem az utolsó :)

Először is szögezzük le ő egy tündérke. Csóri nem egy pillangó, de nem is egy angyalka. Tündéreke :) És nem szomorú csak ül szerencsétlen. :) Egyébként szerintem gyönyörű és nekem nagyon tetszik. még az is lehet, hogy kap tőlem egy szép kis nevet. Bár a plüssjátékaimnak sincs, csak baromi kreatívan Paci, meg ilyesmi :) Szóval az ő neve lehet, hogy Tündérke lesz :) Ő vigyáz rám, és teljesíti a kívánságaimat ha olyanja van épp…:)

Na de mit ne mondjak, nem egy leány álom. Aki azt mondja nem fáj a tetoválás az hazudik, ez hót ziher. Az első pár mozdulatnál el sem tudtam képzelni, hogyan is fogom túlélni. A közepe egész tűrhető volt, néha még beszélni is képes voltam. Komolyan, az első néhány mozdulatnál levegőt nem kaptam úgy fájt. Amúgy az idő nagy részében csak bambultam a plafont – lévén hogy feküdtem – és az élet rejtelmein filóztam és néha nyomogattam a telefonomat is. A vége pedig megint elég rossz volt. Amikor már az utolsó simításokhoz értünk és a fehér részekhez, hát az megint döbbenet volt. Ráadásul úgy feszítettem magam, hogy fel kellett pattannom, mert begörcsölt a vádlim. Elég vicces lehetett, ahogy egy lábon ugrálva majdnem pofára estem. :) A szenvedésért cserébe pedig betoltam egy jó kis pizzát. Mondjuk sztem ledobtam pár kilót úgyis varrás közben – le izzadtam rendesen és a stressz sem épp izomépítő.

Na de lényeg, hogy túl vagyok rajta, nagyon tetszik jó emlék is és lesz is még folytatás. Tehát ha valaki varratni szeretne akkor irány a Dark Art!

ez lett a végeredmény közelről

egyébként ez volt a kiindulási pont