Magamról ★ web: zelenij.hu, trxedzo.hu ★ e-mail: linda@zelenij.hu ★ facebook: facebook.com/edzesrefel

“Felfelé fáj, lefelé félek” – Mátra maraton összefoglaló

Vasárnap meg volt ez első MTB bringás versenyem a Mátra maraton és bátran állíthatom, hogy nem az utolsó.

A Mátra maratonon 3 táv közül lehetett választani (32km, 60km, 90km), Bogival (Merida Maraton Team-CST) mi a rövid távra neveztünk. A verseny rövid távja 10.30kor rajtolt, ezért 7.30-ra beszéltünk meg találkozót Bogiékkal egy benzinkútra. Mivel ez egy elég korai időpont – nekem vasárnap ez korán van :) – ezért már előző este szétkaptuk a bringámat és bepakoltuk a kocsiba. Az enyém simán belefért, de akárhogy sakkoztunk a Norbiét nem tudtuk bepréselni. Szóval nem indult könnyen a dolog, még szerencse, hogy csak én neveztem, így a lényeg az én bringám volt.

Másnap reggel gyors reggeli után már indultunk is. Az első tanulság itt már meg is volt. Legközelebb este pakolom össze a versenyre szánt cuccokat is, mert a napolajat csak otthon hagytam és Gyöngyösön jutott eszembe, hogy lehet a pénztárcámat is. Miután megérkeztünk az Oxigen Adrenalin parkba gyorsan összeraktuk a bringámat és átvettük a rajtcsomagot is.

Bogival a rajt előtt

A rajtcsomag igen jó volt, nem úgy mint pl a legtöbb futóversenyen. Volt benne póló, High5 zselé és izotóniás italpor, ásványvíz és Nivea termékek – igaz férfiaknak szóló, de legalább Norbi is kapott ajcsit, cserébe a várakozásért, amíg én versenyeztem. Az időmérő chip, pedig a rajtszámba volt benne.

Tehát felapplikáltuk a rajtszámot a bringára, az izotóniás port pedig beleszórtam a tevepúpomba :), egy gyors pisilés és már be is lehetett állni a rajthoz. A bemelegítés kimerült két kis körben a parkolóban…

A rajtnál szörnyen ideges voltam. Amíg nyomorogtunk gyorsan betoltam a rajtcsomagban kapott zselét is. Hát mit ne mondjak über gejl volt. Volt benne energia az tuti. :) Az izotóniás ital viszont finom volt – kb 1,5 liter vízben oldottam fel és jó szolgálatot tett nekem verseny közben.

Rajt!

Kisebb tülekedés után, azért elég hamar fel tudtam venni a saját tempómat. Az első frissítő pontig elég jó időt mentem – beton úton mentünk felfelé és lefelé is. Felfelé sok mindenki mellett elmentem és lefelé is csak 1-2 őrült hapsi előzött meg. Pedig nem siettem, tudtam, hogy messze még a vége. A frissítőpontnál ittam egy gyors izót és mentem is tovább. Ezután fordultunk rá a terepre (innentől beton addig láttam amíg a következő ösvényig elgurultam) és itt elég hamar el is dobtam minden előnyömet és jött a végtelen bringa tologatás hol felfelé, hol lefelé. :)

Hihetetlen meredekségű, szűk, köves, poros, gyökeres ösvényeken ment az útvonal. Volt olyan, ahol én még tekertem volna de megállt a boly, mert mások már elkezdték tolni. Egyébként rengetegen tolták a drótszamarat, így én sem szégyelltem magam, de ahol tudtam egyből pattantam is nyeregbe.

Volt egy nagyon kellemes szakasz 15-20 km között, ami olyan terep volt, ahol még a legnagyobb tányérra is fel tudtam váltani és szép tempót mentem. Azt a részt kifejezetten élveztem és közben gondolkodtam is, hogy hol van az apró betűs rész. Hát kb. 21-26 km között megkaptam. Az igazi mélypont 24 km körül jött el. Bár nem álltam meg egyszer sem – hol nyeregben, hol nem de mentem és mentem előre -, de a második frissítő pont csak nem akart eljönni. Plusz jött egy olyan szakasz, ahol egy fél pillanatig azon gondolkodtam, hogy egyáltalán gyalog hogyan megyek le anélkül, hogy beessek az árokba, nemhogy bringával. De megoldottam. :)

Ezen a szakaszon volt a legtöbb 3 nyilas lejtő, amin általában áttoltam a bringát mint a többség, de volt olyan is amin sikerült lemennem. A végére csak belerázódtam.

A második frissítő pontra beérve ismét ittam egy izot és már tepertem is tovább. Nagyon szerettem volna már célba érni, így nem volt kedvem pihenni, mert azért sokan megálltak dinnyét és banánt majszolni. A nap fénypontja esküszöm az volt, amikor az egyik kanyar után végre meghallottam a speaker hangját. Ekkor minden maradék erőmet összeszedtem és elhatároztam, hogy innen már begurulok bármi áron. Bár a begurulás sem volt túl egyszerű, mert a végére is szántak nekünk akadályokat, de végül csak sikerült. :)

Igazából a pályát nem lehet szavakkal visszaadni, izgalmas és nehéz volt. De jövőre már biztos, hogy sokkal jobban fog menni, hiszem most 2 hónapos bringás múlttal vágtam neki úgy, hogy terepen minimálisat mentem. Ez látszott is, mert betonos szakaszon jó voltam. Utólag az is kiderült, hogy az idény legnehezebb pályája volt ez.

Tehát rövid pálya női abszolútban 82 beérkezőből (15nek nem sikerült) 52. lettem. Kategóriámban pedig 25-ből 19.ik lettem.