Magamról ★ web: zelenij.hu, trxedzo.hu ★ e-mail: linda@zelenij.hu ★ facebook: facebook.com/edzesrefel

Egy éves évforduló a Mátra maratonon

Szeptember 1-én került megrendezésre a Mcdonalds Bringamánia Fesztivál keretein belül a Mátra maraton. Ez a verseny különleges számomra, mivel tavaly ezen a versenyen „debütáltam” és lettem a mountainbike szerelmese. ( tavalyi élménybeszámoló itt )  Készültem erre a versenyre, mert nagyon kíváncsi voltam mennyit tudtam fejlődni egy év alatt.

De még ne szaladjunk ennyire előre. A Duna maraton (július) óta is voltak történések, így először fussunk át rajtuk. Sajnos két betervezett verseny is kimaradt rajtam kívűlálló okok miatt – Underworld kupa és Bükk maraton. Az utóbbit különösen sajnálom, de jövőre ott leszek. Lezajlott még a 24 mtb verseny is, ahova 6 fős csapattal mentünk. Jövőre valószínűleg nem veszek részt rajta. A csapatom felének más elképzelései voltak arról miért is vagyunk Zánkán – én versenyezni, mások kempingezni jöttek. Több szót nem is érdemel a dolog, a lényeg, hogy nem véletlenül választottam egyéni sportot, a legtöbb ember elég megbízhatatlan.

Augusztus 18-án volt a Nyugat maraton kupa második fordulója Herenden. Ez előtt a verseny előtt eléggé izgultam, mert a rövidtáv hossza a szokásos 30 km környéke helyett 42 km volt. Úgy éreztem a verseny reggelén, hogy minden ellenem van. Először is előző este óta széntablettán éltem. Majd az M7-es autópályán baleset volt, így a rajt előtt fél órával értünk csak le. Gyors öltözés és lényegében már álltam is be a rajtba.

A bemelegítés hiánya miatt az első 5 km-en nagyon küzdöttem a lábaimmal – savasodtam és minden bajom volt. Miután sikerült bemelegednem és felvennem a verseny tempóját egészen élveztem. A pálya jó volt, mindent ki tudtam tekerni felfelé is és lefelé is. Ellenben nagyon rágörcsöltem még menet közben is a 42 km-re így 22 km-nél és 32 km-nél voltak lelki mélypontjaim, hogy miként fogom én ezt végig bírni. Annyira jól bírtam végül, hogy 4. helyen értem be és még túl is tartalékoltam az energiáimat, így a másnapi szokásos vegetálás helyett kimentem edzeni.

Tehát a pálya élvezetes volt, csak 1-2 helyen nem volt túl jó a jelölés és a frissítőponton elfelejtettek nekem szólni merre kellene menni, így nekem kellett megkérdezni, hogy ugyan elárulják-e vagy nekem kell kitalálni. Ettől függetlenül jövőre is itt a helyem.

Na el is érkeztünk a Mátrához. A verseny előtt már szombaton leutaztunk Mátraderecskére, ahol Gábor barátunknál aludtunk. Másnap gyors reggeli és irány a pálya. Már 9 előtt nem sokkal ott voltunk így a 10:20-as rajtig sok időnk volt – végre nem kellett rohanni. Átnéztük a bringákat, átöltöztünk, bekevertem az itókámat – bcaa, elektrolitok, magnézium, izotóniás por. Ezután elmentünk melegíteni – végre erre is volt idő – ami elég jól sikerült is.

Melegítés után el is indultunk a rajthoz, ám ott már tömegnyomor volt.  A srácokkal végül elég hátra sikerült beállunk. Sebaj, a rajtot jól sikerült elkapnom és az első 12 km-en sokat sikerült feljönnöm. Innen fordult a pálya egy egynyomos emelkedőre, ami persze be is dugult. Erre számítottam, szóval itt még nem érdekelt, hogy elég hamar bringa tolásra kényszerültem. Ám sajnos a későbbiekben is sokszor bedugult a pálya, mert sok volt a technikás szűk rész mind felfelé, mind lefelé.

Sajnos nagyon sok bunkóval is találkoztam, akik annak ellenére, hogy én nyeregben érkeztem simán betolták elém a bringájukat. Az egynyomos, meredek lejtőn ennek nem igen örültem és mikor szóltam, hogy hékás jönnék én lettem leugatva, hogy ő bizony versenyzik… Mondjuk nem kell engem félteni letoltam. Utána, ezt eljátszotta velem valaki egy  felfelén is. Pedig még mögülem is kiabált valaki, hogy nehogy betold elé, de nem izgatta magát. Bár itt még sikerült nyeregben maradnom az akciója ellenére, de barátunk fél méterrel később elesett előttem és itt ismét muszáj volt leszállnom.  Egy szó mint száz sokat kellett tologatni és ez nem vidított fel.

Az utolsó 5-6 km-en még egy kisebb bukást is sikerült abszolválnom.  Nem volt vészes, egyből felpattantam, mintha én ezt direkt így akartam volna és mentem is tovább. Nem veszítettem helyezést sem.

Azért, hogy jót is írjak el kell mondjam, hogy élveztem a technikás lefeléket. Tavaly itt toltam a bringát és nem a dugó miatt, hanem mert nem tudtam lemenni rajta. Voltak lányok akikkel jókat meccselgettünk és többször oda-vissza előzgettük egymást. Végül sikerült elhúznom, mert amikor meghallottam az erdőben a szpíker hangját az utolsó rakétáimat is begyújtottam, mert már nagyon be akartam érni. A befutóban egy sprintre is futotta még.

A célban Gáborék már vártak és mikor mondták, hogy 5ik helyen jöttem be el sem hittem. Tavaly 19ik helyen zártam. Tehát 14 helyet és 40 percet sikerült javítanom 1 év alatt és mindössze 3 perccel maradtam le a dobogó 3ik fokáról!!
Idén már csak egy versenyem lesz, aztán jön az évértékelő beszéd. :)