Magamról ★ web: zelenij.hu, trxedzo.hu ★ e-mail: linda@zelenij.hu ★ facebook: facebook.com/edzesrefel

Duna maraton

Július 7-én volt a Duna maraton aminek az élmény beszámolójával még adós maradtam. Ettől a versenytől eléggé tartottam, mert ez országos bajnokság is egyben így az indulók és a pálya is ennek megfelelő, sőt nyomvonal utolsó szakasza híresen nehéz.
Mivel a verseny Visegrádon volt, ezért szombaton már kimentünk és felvettük a rajtszámot. Én igazából bizonytalan voltam az indulásomat illetően, mert annyit mondogatták, hogy nehéz a pálya, hogy totál görcsben voltam már. De a versenyközpontban egyből elkapott a versenyláz és tudtam, hogy el akarok indulni. Végül a nehéz szakasz kis részét is meg tudtam nézni, ami a Canopy pálya alatt indult. Valóban meredeknek tűnt, de láttam, hogy elindulni el tudok rajta, aztán lesz valami. Ki is néztem egy nyomvonalat magamnak megnyugtatás gyanánt azon a kb. 10 méteres szakaszon, amit láttam. De ennyi éppen elég volt, hogy megnyugodjak kicsit.

Duna maraton rajt

Másnap kicsit tovább aludhattunk, mert a rajtszám nálunk volt, így elég volt a rajt előtt 1 órával kiérni. Le is értünk időben. Melegítettem is egy kicsit, így láttam a pálya utolsó párszáz méterét, ami egy töltésen ment. Majd egy homokos lejtővel kanyarodott be célba.
Ezúttal egyedül álltam be a rajtba. Zselét betoltam az arcomba, majd kis tülekedés és már rajtoltunk is. Jó formában voltam, a lábaim is jól pörögtek. Sikerült Zircet kipihennem és újból remek felkészülést abszolválnom sok edzés kilométerrel. Egyedül a bukás miatt a csúszósabb részeken éreztem, hogy óvatosabb vagyok.

Duna maraton pályán

Mint az elején említettem ez maraton ob volt így a mezőny igen nagy volt. Amint megelőztem egy lányt egyből láttam is már a következő megelőzendőt. Így nem volt sok időm pihenni, de hát nem is ezért voltam ott. Jól haladtam előre és bár volt egy-két emberke akivel ide-oda előzgettük egymást de a végül sikerült stabilizálnom a helyem. Sejtettem, hogy eléggé elöl vagyok és a kitűzött célom meg lesz – top10ben végezni .
A lejtőzéshez érve nyugodt voltam, tudtam, hogy immár alig 5 km van hátra és ebben már nem lesz emelkedő. Bár ezen a versenyen főként emelkedőn előztem. Szóval elindultam lefelé. Azt leszámítva, hogy egy kedves versenytárs miután szólt, hogy balról és én lehúzódtam és mégis nekem jött az első szakasszal nem volt gond. Ám a következő lejtőn beütött a krach és begörcsölt a vádlim. Muszáj volt megállnom és kétszer is szóltam, hogy kéne segítség nem sok reakció volt. Aztán egyik fotós szólt, hogy rossz helyen állok, akkor ismételtem el harmadszorra, hogy segítség kéne és akkor volt hajlandó megfogni a bringámat egy perce míg lenyújtottam a vádlimat. Nos amíg ment a bénázás elég sokan visszaelőztek. Itt tudat alatt már tudtam, hogy nincs esélyem felérni rájuk hiszen csak lejtő és sík szakasz van már hátra és abból is csak kb 3 km.

Lejtőzés előtt

Végül visszapattantam a bringámra és siettem tovább, de már senkit nem láttam a csajok közül. Bár a lehetőségeimhez képest  – erős terhelésre éreztem, hogy ismét görcsölget a vádlim – így is maxon toltam. A célban még reménykedtem, hogy mégsem buktam el a top10-et. De végül kiderült, hogy 11 helyen zártam a 24-ből. És abszolútban a 71 indulóból a 30. Természetesen el voltam keseredve, hogy ilyen hülyeségen múlt, de mindenképp bizakodással tölt el, hogy jó formában vagyok. Valamint az eredmények még így is egyre jobbak a szezon elejéhez képest.

Duna maraton befutó

Ami viszont jó volt, hogy végre találkoztam Krisztivel, „francia”-magyar bringás barátnőmmel.