Magamról ★ web: zelenij.hu, trxedzo.hu ★ e-mail: linda@zelenij.hu ★ facebook: facebook.com/edzesrefel

Országos bajnokság 3. hely

IMG_5224

Csak, hogy ne legyen olyan unalmas az élet, Szerbiából hazaérve hétfő éjjeltől egész héten beteg voltam (vagyok is még). Ez azt jelentette, hogy csütörtökig lázam is volt, így a heti kerékpáros foglalkozásaimat nem nevezném edzésnek. Ami pedig nem épp ideális egy ob előtt, pláne ha az a soproni pályán van.

Sopronba szombaton reggel indultunk, mert az volt a tervem, hogy 2 körül pályajárás, aztán irány a hotel és pihi. No de szombat kora reggeltől szakadt az eső és kb 12 körül állt csak el. Így mikor leértünk még iszonyat sár volt a pályán, így a többiekkel várni voltunk kénytelenek. Én olyan 5 körül végül kimentem.


FullSizeRender

Tulajdonképpen az első kör végére elkapott a totál hiszti, hogy haza szeretnék menni. Hát igen mindenkinek vannak mélypontjai. Felfelé semmi levegőt nem kaptam, az orrdugulás és a köhögés miatt. Lefelé pedig csúszkáltam a még vizes, saras részeken és gagyiztam. Pár könnycsepp után még begyakoroltam az utolsó lefelét, amit a táborban nem jártunk be és elhúztunk a szállodába.

Másnap már reggel lehetett érezni, hogy bizony nem fogunk fázni. Én határozottan rettegtem, hogy fogom kibírni a hőséget, azt, hogy alig kapok levegőt és hogy a pályán 4,9 km-en 290 méter szint van.

IMG_5227

Már a bemelegítésnél elég rosszul kezdtem magam érezni, pedig direkt vittem magammal vizet és locsoltam magam.  A szerbiai görcsölésből tanulva vettem só tablettát és volt olyan kulacsom, amiben ezúttal víz volt, hogy ne csak inni, de locsolni is tudjam magam.

A rajtot kivételesen jól kaptam el, nem volt bénázás a pedállal, bár az utolsók között fordultam. De nem igazán akartam elsprintelni az elejét, mert tudtam, hogy hardcore lesz a felfelé. A taktikám működött, mert az U19-es lányokkal rajtoltunk és a többségét már az első emelkedőn megelőztem. Az elit lányokat nem igen tudtam megközelíteni. Bár ezúttal ez nem is volt cél.

IMG_9710

A cél az volt, hogy végig tudjak menni, mert ha rosszul leszek, elkészülök és nem érek be a célba, akkor nem kapom meg a pontokat.  Meg persze, hogy ne rosszabbodjon a betegség, mert úgy még tovább nem tudok érdemben edzeni. Mert a kvóta futás az első most. Úgyhogy a nem túl erős felkészülés ellenére ezért indultam el.

Illetve külön köszönet azoknak akik a pálya széléről beszólnak, hogy „mi van nem visz fel a Focus bringa” meg társai. Ilyet eddig nem tapasztaltam és mondhatom, aki ezért jön ki egy versenyre, hogy beugasson nagyon ráér.

19726403500_f79263e8e7_kNa vissza a versenyhez. Az első körben az első lefelénél a nagy mászás előtt kicsit feltorlódtunk, emiatt kicsit hibáztam. De ezután legalább elfértem és saját tempóra kapcsoltam. Felvergődve a kilátóhoz jött a hosszú lefelé az épített dh pályán. Ez 5 ugratót, döntött kanyart, pumpa pályát és sziklakertet tartalmazott.  A sziklakert a tábor során minden alkalommal simán ment, ám a versenyen nagyon sok néző volt ott. Ezt még mindig nem tudtam megszokni és ha néznek tuti hibázok. Ráadásul, ha épp előttem toligálják az sem segít.

19906905702_d9b7a47a9d_k

Na de nagy nehezen véget ért az első kör és a frissítőben felvettem a vizes a kulacsomat és irány a második kör. Itt jött az abszolút mélypont. A negyven fokban rázott a hideg, nem kaptam levegőt és minden bajom volt. Itt egy kicsit megijedtem, hogy fogom túlélni. A sziklakertben már remegett a lábam is. Aztán az utolsó lefelé veretés előtt megláttam mögött Barbit, aki lekörözött. Ezúttal ennek nagyon örültem és megnyugodtam, hogy ezen kívűl márcsak 1 köröm van.

11737963_956322454411352_635312123342567132_n

A lenti frissítőben Norbitól kaptam egy izós kulacsot és Laci adott fel egy vízeset, hogy locsoljam meg magam. Ez kicsit felfrissített és végül a 3 köröm ideje jobb is lett, mint a második. Az első durva mászás tetején is osztogattak vizet és ezúttal itt is vettem fel, hogy kicsit locsoljam magam. Mire a sziklakerthez értem a nézők jelentős része már elindult vissza a célba, így végre nem nézett senki és le is verettem simán.  Ezután már csak kisebb mászás volt hátra és már száguldottam is le a célba. Nagy megkönnyebbülés volt beérni.

Köszönet Norbinak a profi frissítést, a technikai zónában aszalódást és a sok biztatást a hétvége során.

Versenyzés nemzeti színekben

11701169_10153409178427310_2572166941687750874_n

Bár az utóbbi két versenyem nem úgy alakult, ahogy szerettem volna – Crosskovácsin 1 perc 20 másodpercnél egy jóképességű versenyző fellökött egy széles üres úton, a csömöri xco-n meg begyűjtöttem egy váll sérülést-  azért történt jó dolog is az utóbbi időben.

Megkértek, hogy az olimpiai kvótához segítsek én is pontot gyűteni, így múlt hétvégén már Szerbiában találtam magam a válogatottal.

IMG_5182

A Novi Sad-ban rendezett C2-es xco versenyre 6 fős különítménnyel mentünk. A társaság nagy részét már korábbról ismertem, így ez a része nem volt ijesztő. Az már annál inkább, hogy nemzetiszínekben megyek és már nemcsak magamnak versenyzek. Persze hatalmas megtiszteltetés és nagyon örülök neki, igyekszem minél előbb felnőni a feladathoz.

IMG_5183

Szóval szombat délután megérkeztünk és miután elfoglaltuk a szállást gyorsan célba vettük a pályát. Nem voltam túl friss, mivel hétfőtől csütörtökig Sopronban edzőtáboroztam, de ahhoz képest az elején egész jól érzetem magam a pályán. Gyanús is volt, mondtam is Roninak menet közben, hogy vajon hol van az apróbetűs rész. Sajnos bejött és két igen sodrós, kanyargós, poros, meredek, technikás lefelében meg is kaptuk. Az elején megpróbáltam lemenni rajta, de majdnem esés lett belőle így úgy döntöttem nem erőltetem. Annak semmi értelme, hogy esetleg ráesek a sérült vállamra és nem tudom esetleg befejezni (vagy akár elkezdeni sem) a versenyt. Hiszen most a pontszerzés az első. Hozzáteszem sokakkal kibabrált ez a két lefelé.  Bár az egész nyomvonal messze durvább volt, mint amin eddig mentem.

11215792_10153409167702310_2866583776756164764_n

Miután végeztünk a pályán kisebb kavarodás mellett ugyan de elintéztük a nevezést és elmentünk vacsorázni, majd egy gyors masszázs hengerezés és irány az ágy.

A másnapi rajt 13 órakor volt, így fél kilenc körül már a reggeliző asztalnál ültünk. Utána még volt némi idő fetrengeni és lazítani, de 11.15kor már mindenki harci díszben volt a szálloda bejáratánál és neki indultunk a pályának. A rajt cél terület kb 10-15 km-re volt tőlünk és volt benne szint is, így az volt a bemelegítés, hogy kigurultunk oda. Már ekkor iszonyat meleg volt.

Egyébként ez a verseny elég fapados szervezésű volt, nem volt rajtkapu, nem volt chipes időmérés, nem volt wc, nem volt dobogó stb. Meg túl nagy határozottság se. A kiírás alapjén 4 körünk lett volna felvezető körrel, de a rajtban állva derült ki, hogy inkább 5 kör lesz felvezető nélkül.

11749345_847743565280648_2701338_n

Egyébként a beszólításnál már 39 fokot mutatott az óra. Már itt tudtam, hogy keményverseny lesz. A rajtot kivételesen egészen normálisan elkaptam és kihagytam a pedálba nem tudok belépni közjátékot is. A női mezőny 6 fős volt és gyakorlatilag egyből felállt a sorrend. Én stabil 4 helyen köröztem és többször is figyelgettem hátrafelé de senkit nem láttam a közelben. Az utolsó előtti körömben azonban beütött a krach és az egyik felfelében a váltóm bedobta a láncot a küllők közé. Elég sok ideig tartott amíg sikerült rávarázsolnom, így sajnos buktam a 4 helyet és végül az 5 helyen értem be. Abszolút csalódott vagyok, de muszáj túllépni ezen és előre nézni. Technikai sportág ez van.  10 pontot így is szereztem.