Magamról ★ web: zelenij.hu, trxedzo.hu ★ e-mail: linda@zelenij.hu ★ facebook: facebook.com/edzesrefel

A bringázás nem teremsport – Szilvásvárad maraton

A hétvégén lezajlott a Szilvásvárad maraton, ami az eddig versenyeim közül – harmadik maratonom – a legizgalmasabb volt.

Már szombat reggel leutaztunk a helyszínre, ahol a Bringabandás srácokhoz csatlakoztunk egy pihenőházban. A társaság szuper volt, ellenben a szálláson már megérkezéskor érdekes dolgokkal szembesültünk, legfőbb probléma az volt, hogy a kerékpárokat nem tudtuk zárt helyre tenni. Ez elég kellemetlen, lévén a csapat 12 bringája ami ott volt garantálom többet ért, mint maga az egész ház.

Tészta party a szálláson pályabejárás után :)

A problémát kicsit halasztva lecuccoltunk és kimentünk pályabejárásra. Az időjárás nem volt kegyes (esett és hideg is volt) és konkrétan az utolsó pillanatig neki sem akartam indulni. Végül is rászántam magam és bár kicsit hosszabb lett a tervezettnél másnap sokkal magabiztosabb voltam a pályán.

A szállásra visszaérve felvettem az újonnan beszerzett kompressziós szárat a lábamra – segít a regenerációban – és elmentünk vacsizni a Szalajka völgybe. Volt némi bandázás és ettünk egy jót. Majd, mint aki jól végezte dolgát, bizakodóan mentem aludni.

Hajnalban viszont arra ébredtem, hogy a gyomrom nagyon nincsen rendben és ez egészen reggelig így folytatódott. Nagyon le voltam törve, hogy nem aludtam jól és esetleg nem fogok tudni rajthoz sem állni – de legalább nem volt érkezésem a rossz időn aggódni. Végül kaptam az egyik Bringabandás sráctól széntablettát, amiért örök hálám. Majd ettem némi pufirizst, zabfalatokat és banánt, hogy legalább picit visszatöltsek. Bekevertem a High5-os izomat és pezsgőtabimat 1,5 liter vízbe és már indultunk is a pályára.

Beálltunk a rajtba.

Bár még ott is görcsölt a hasam – így félve ugyan -, de betoltam még egy zselét. Amíg várakoztunk – ezúttal sikerült elég jó helyre, előre beállni – párszor rápillantottam a pulzusomra és meg kell hagyni kritikán aluli volt, vagyis inkább felüli. Itt már sejtettem, hogy nem lesz ez olyan könnyű menet. A „Fireeeee” elhangzásakor elrajtoltunk és szinte azonnal nyeregbe tudtam ülni, mert kimaradtam a tolongásból és rollerezésből, ami általában szokott lenni a mezőny közepe-vége felé.

Szilvásvárad maraton szintrajz

Elindultunk az első emelkedő felé, ami közel 9,5 km hosszú. Ebből kb. 7-8 km betonon ment. Igazából már ekkor világossá vált, hogy itt aztán nem lesz pulzuskontroll, mert ahhoz nem ártott volna aludni és nem lenullázni a szénhidrát raktáraimat, amiket olyan lelkesen töltöttem előző nap. Szóval nyomtam, ahogy tudtam, de sajnos bolyba nem tudtam beállni kicsit pihenni, mert ahol én mentem nem volt.

Lassan elértem a terepes részét az emelkedőnek és láttam, hogy sokan neki sem mennek, hanem tolják. Mondom szuper, én azért neki tekerek. Nem jutottam túl sokáig, de így is sikerült kicsit előrébb jutnom. Aztán volt még ahol visszaültem és ott is jobban jártam, mintha toltam volna. Meg kell hagyni itt is felmerült bennem többször, miközben a sárban tologattam a bringát, hogy én tényleg nem indulok több versenyen. :)

Miután végre felértem jött a dimbes-dombos hullámvasutazás. Innentől végig nyeregben abszolváltam a versenyt. Legalább háromszor kapott el az eső, de úgy voltam vele, hogy én ugyan nem állok meg esőkabit felvenni. Olyan mindegy volt már azaz eső, amikor már így is sárban és izadtságban úsztam.

Ezen a versenyen úgy döntöttem, hogy nem állok meg a frissítőponton. Először is nem volt meleg (jó, ha volt 5 fok) így nem voltam túl szomjas, ezért biztos voltam abban, hogy a táskámban lévő itóka bőven elég lesz. Másodszor pedig, minél előbb be akartam érni, nehogy még rosszabbra forduljon az idő. Ez jó döntésnek bizonyult, mert mint kiderült, volt, aki jégesőt is kapott a nyakába.

Szilvásvárad maraton dagonya :)

Tehát nyomtam tovább a sárban és végül felértem két lányra, akiket felfelé láttam. Szuper! Az egyiket szinte egyből le tudtam hagyni, ahol jöttek az első komolyabb lejtők. A második nehezebb ügy volt, mert mikor bemondtam, hogy jobbról előzök bevágott elém és hiába volt széles a pálya, azon a szakaszon nem sok helyen lehetett előzni.

Nyilván mindig ideális nyomvonalon ment előttem, én meg próbáltam bevállalni a nehezebb oldalakat, de nem tudtam annyit nyerni, hogy lehagyjam csak mellé értem fel és én nem akartam kockáztatni egy éles manővert ezen a „korcsolyapályán”. Viszont a küzdéssel sok erőt előttem és jött egy kisebb emelkedő, ahol le is szakadtam. Mondtam jó, majd meglátjuk az utolsó 9 km-es lejtőzésnél.

El is érkeztem az ereszkedéshez és az első meredekebb lejtőn látta

Szilvásvárad maraton – közel a célhoz

m, hogy tolja lefelé, így simán el is hagytam és később már nem is ért utol. Azért az utolsó 9 km kemény volt. Először a talpam görcsölt be, majd a tenyerem. De szerencsére egy nagyobb korty az izoból segített.

Az utolsó 4 km-en meg már az is fájt, hogy fogni kell a kormányt és egy orrfújás is jól jött volna, de itt eldöntöttem, hogy én most már beérek megállás és esés nélkül, nyeregben.

Szilvásvárad maratonon célba érkezés után

Végül csak leértem a hegyről és egy utolsó sík, füves szakasz vezetett a célba. Itt megpróbáltam a bringát nagy tányérra tenni, de a technika nem engedelmeskedett én pedig nem erőltettem. Féltem, hogy leesik a lánc. Így viszont tekertem, mint a hülye. :)

Végül kategóriámban a 12ik helyen értem be, abszolút nőiben pedig 24 helyen zártam a 75ből. Igazából felemásak az érzéseim. Nagyon örülök, hogy ilyen jól abszolváltam az első saras versenyemet, főleg, hogy ilyen esős, csúszós és hideg körülmények között nem mentem még. Ráadásul én az a típus vagyok, aki 30 fok alatt garantáltan fázik.

Az is kiderült, hogy ezek szerint elég jó vagyok lejtőzésben (önmagamhoz képest), mert ott nem nagyon előztek meg, inkább én előztem.

Az időm 2:17 perc, ami szintén jó, mert az első maratonomat 3:00 alatt teljesítettem, így elég markánsnak mondható a fejlődés.

Ám őszintén szólva a helyezés nem annyira tetszik, mert amennyire jól érzetem magam a pálya második felétől, azt gondoltam pár hellyel előrébb leszek. De harmadik versenynek még elmegy. Remélem, most már lesz olyan versenyem is, ahol fizikailag is toppon leszek (se családi gondok, mint Budán, se gyomor problémák).

Folyt. köv. június 15 Crosskovácsi.