Magamról ★ web: zelenij.hu, trxedzo.hu ★ e-mail: linda@zelenij.hu ★ facebook: facebook.com/edzesrefel

Sárkorcsolya verseny

IMG_7493

A várgesztesi hétvége után volt pár lazább edzés regeneráció gyanánt. De sokat pihenni nem lehetett hiszen a rákövetkező hétvégén ismét verseny és én nagyon szerettem volna bizonyítani, legfőképpen magamnak, hogy megy ez jobban is. Sajnos az időjárás úgy döntött ebben nem lesz partner.

Tudniillik, ha van valami amitől úgy félek, mint a tűztől az a sár.

Itt egy rövid kitérőt szeretnék tenni, ugyanis a különféle negatív hangok hozzám is eljutnak. Nem kívánom túlhúzni a dolgot, és nyugodtan lehet engem bárkihez hasonlítgatni. Ám ne felejtsük el, hogy nem 8, de nem is 18 évesen kezdtem el bringázni, hanem 26 és előtte semmi közöm nem volt ehhez a sporteszközhöz. Azt is tegyük hozzá, hogy ez év májusában van 1 éve, hogy komolyabb edzői felügyelet mellett készülök ( köszönet Buruczki Szilárdnak) . Továbbá kerékpáros rokonom sincs, így ezelőtt mindent egyedül tanultam, próbálgattam. Illetve ez a második szezonom az elit xcoban. Ennyi.

13174189_10154276914154658_4918448125571917207_n

Szóval mivel egész héten rendületlenül esett az eső, ezért finoma szólva sem porzott a talaj. Bár reménykedtem az utolsó pillanatig, hogy megúszom a mocsárban küzdést, de a szombati pályajáráson éreztem, hogy nem lesz ez sima.

Eddig minden alkalommal megúsztam a masszív sarazást xco versenyeken. Bár többször indult kétségbeejtően a verseny, végül mindig száradt annyit a pálya, hogy én is el tudtam rajta lavírozni. De  mindent el kell egyszer kezdeni. És ezt pont ezen a hétvégén kellett.

Tehát már a pályajáráson csúszkáltam ezerrel, mert nekem csak egy kerékszettem van egyféle külsővel felszerelve. A Racing Ralph nevű külsőt pedig nem éppen saras körülményekre fejlesztették. ( Amíg volt sárgumim a régi 26-os bringámra egyszer sem kellett használnom- Murphy) Így leeresztettük a kerekeket amennyire csak lehetett és megpróbáltam ráérezni, milyen bringával korcsolyázni. Az elején nagyon kétségbe voltam esve, de végül egy kisebb talajminta vétel után de az ugratónak kinéző valamin is simán átmentem.

13198576_586481304853567_1114994158952687723_o

Mondtam is oké, holnap délutánig ez csak jobb lesz, szépen fog még száradni és így nem lesz olyan vészes. Bár páran így is mondták, hogy a Racing Ralphot azért másnapra lecserélik, mert az ide tuti nem elég. Én azért bíztam benne, hogy elég lesz az.

Másnap reggel a korábbi rajtok indulói csupa biztató dolgokat mondtak, hogy egész tűrhető a pálya. Bár hozzátéve, hogy nem árt egy nagyobb mintás gumi. Oké, oké no para fél3 még odébb van szárad az még. Jah…

Már a bemelegítés során sem volt melegem, de úgy döntöttem a rövid-rövid elég lesz. Mégiscsak verseny, csak nem fogok fázni. Na ja..

Szóval bemelegítés, rajt. A rajtom ezúttal elég bénára sikerült.
Az első felfelén még egész jól haladtam magamhoz képest és az első lefelénél örömmel konstatáltam, hogy egészen jó így a tapadás nem csúszkálok olyan nagyon és következő körben lehet ezt jobban is ereszteni. Lényegében az egész első körömet azzal töltöttem, hogy kitapasztaltam mennyi is az annyi. Egy kisebb szakaszt leszámítva mindent simán tudtam abszolválni.

13179453_586482001520164_7472157666560051573_n

Ám az elit fiúk (igen népes mezőnnyel), azt hiszem 3 perccel rajtoltak előttünk és most a hazai profik is részt vettek a versenyen – hiszen UCI pontszerző futam volt – így seperc alatt elkezdőtek a lekörözések. Ez a pálya pedig tele van egynyomosokkal, így kb. folyamatosan félre kellett ugrálnom. Ez az én köridőmön nem sokat segített. Illetve a második körtől, ahogy kezdtem kicsit jobban fáradni a puhára eresztett gumik megbosszulták magukat. Oké, hogy lefelékben egész jó volt, de felfelé rendszeresen azt néztem nincs e defektem, mert olyan szinten betapadt, hogy alig haladtam.

Ráadásul kb. a 3 körben észrevettem, hogy kezd esni. Az utolsó két körömre pedig elkezdett ömleni.  A pálya állapota folyamatosan romlott és ide már tényleg nem volt elég a külsőm, sem a sár rutinom, ráadásul kezdtem csurom vizes lenni és fázni – nem teremsport ugyebár. :) Az utolsó körben az első meredekebb lefelén szépen el is dobtam magam. Hát egy próbát megért. :) De innentől már nem kockáztattam szerettem volna egy darabban beérni.

13240509_586484274853270_477072998453418572_n
Végül közel 2 órás versenyidővel zártam és nem a legfényesebb köridőkkel. De egy biztos, a komfort zónámból kiléptem és több olyan részt is megcsináltam az idén, ami tavaly szárazban sem ment. A Todo listára meg felkerült a sárban való technikai edzés. :)

Külön köszönet a szuper itatásért Valter Tibinek.

Ezzel a versennyel lezárult a kvótafutás. Fizikailag és mentálisan is megviselt ez az időszak, de mindig a legjobb tudásom szerint készültem és versenyeztem. Ugyanakkor jó élmény volt, hálás vagyok érte és remélem lesz még lehetőségem válogatott színekben versenyezni. Most pedig jönnek a hazai versenyek. Következőnek Szilvásvárad maraton középtáv.

Lesz ez még így se

13151852_1699006107028962_324947173129015373_n
Ott hagytam abba legutóbb, hogy a következő versenyem a Pilis kupa lesz. Nos ember tervez…Hát én baromira nem így terveztem. De egyszerűen a verseny előtti héten majdnem minden megtörtént, amit csak el lehet képzelni, hogy meghiúsuljon az első hazai versenyem az idén. Először is elszakadt a bringás cipőm, amit elvileg megígértek a nagykerben, hogy szombatra megcsinálják. Ám mikor kimentünk érte közölték, hogy ja mégsem. Így félnappal a verseny előtt már cipőm sem volt. De ez volt még talán a kisebb gond. A nagyobb, hogy mikor a pályajáráson tönkre ment a cipőm, nem hallgattam a jelekre és a megérzésekre és tovább kísértettem a sorsot. Ennek a vége az lett, hogy alaposan hazavágtam magamat. Konkrétan nemhogy váltani, de a kormányt fogni sem tudtam úgy kificamítottam a nagy ujjamat. Dehát szombatig élt a remény, hogy ha meglesz a cipőm valahogy megpróbálom a vasárnapot.

IMG_7674
Egy szó, mint száz, bár nagyon letörtem, de el kellett ezt a verseny engednem és a következőre koncentrálni, amire volt 2 hetem.

A várgesztesi versenyhétvége úgy volt tervezve, hogy szombaton xco magyar kupa 2. forduló ( a pilis volt az első) és vasárnap egy közép távú maraton.

Sokat edzettem és elég jól is éreztem magam, de a verseny hetére ez teljes mértékben elmúlt. Sok magánjellegű dolgom és gondom is akadt, nem is aludtam jól. Emellett február óta versenyzés is kezd visszaütni Gondolhatjátok ha kvótafutó csapattársaim is fáradnak én mit érzek. ( Mert azt ne felejtsük el, hogy míg a többiek hosszú évek vagy évtizedek óta versenyeznek, nekem ez a második szezonom az elit kategóriában és most májusban van egy éve, hogy komolyabb edzői segítséggel készülök ). És ami a legnagyobb hiba volt, hogy gondoltam kipróbálom a szénhidrát raktárak leürítése, majd visszatöltése étkezési módszert. Az elv jó, mivel a szuperkompenzáción alapul. De azt már biztosra tudom, hogy nálam ez nem válik be.

Péntekre olyan szinten kimerült voltam, hogy kb csak alvásra vágytam. Persze ez sem így történt. Szilárddal lementünk Várgesztesre pályát járni. Ahol konstatáltam, hogy a pálya idén sokkal izgalmasabb, mint tavaly. De legnagyobb kétségbeesésemre egy ugrató is belekerült. Ráadásul egy olyan, aminek a végén egy szép árok volt ásva. Szuper. Soha nem ugrattam még. Hol a csiken way? Ja hogy az kb a fél várost megkerüli, basszus…
13094152_10154257198749658_8861182364391087942_n
Ezek után Ronival és Szilárddal kotortunk egy raklapot, amit a lyukba tettünk hátha úgy jobban megy. Nem sok bizodalmam volt az ügyben. Jó ideig elnézegette a dolgot, majd gondoltam oké nézzük meg max átgurulok rajta úgyis ott a raklap nem történik semmi. Neki is indultam és valóban meg is gondoltam magam félúton, hogy jó elég lesz átgurulni rajta. És láss csodát, szépen elugrottam. Hát 200as pulzussal érkeztem le az tuti. :) De innentől már ment a dolog szerencsére. Soha nem ugrattam még. Ezzel meg is volt a hétvégi verseny csúcspontja számomra. Nem viccelek…

Miután végeztünk rohantunk haza, majd onnan mentünk anyósomhoz. Fájt a háta így ragasztottam neki kinsesio tape-t. Majd átmentünk anyukámhoz, aki előző nap jött haza pár napra. És hamár ott voltunk az ő hátát is megragasztottam. 😀 Aztán végre haza, pakolás stb. és másnap reggel irány a Vértes.
13133320_1698985900364316_6762242403900605679_n
Már a bemelegítésél éreztem, hogy ez sz.r lesz. Nagy nehezen ráhangoltam magam, amikor is kiderült, hogy még a rajtunk is csúszik vagy egy fél órát. Kezdtem éhes is lenni, így toltam a zseléket is befelé, mert enni már nem igen akartam.

Végül eljutottunk a rajtig, ahol összesen 5 lány volt. A verseny előtt már nem voltam pályán, így kicsit aggódtam, hogy egy nappal később is tudok e még ugratni. :) De szerencsére mind a 6 körben tudtam. Bár fittségemhez képest kb egy normálisat ha sikerült, a többi mind béna csőrös lett. Igazából az is csoda, hogy a 6 kört túléltem. Mivel egész héten esett és még szombat reggel is, a pálya sáros volt, de csak annyira, hogy felfelé még több erőt elvegyen. Mondjuk verseny közben is ijesztgetett a vihar, hatalmasakat dörgött és elkezdett esni is. De komoly vihar nem csapott le ránk. Végül 3. helyen végeztem, de sok örömöt nem éreztem, mert a köridőm számomra kritikán aluliak.
DSC_0482-1
A verseny után elmentem levezetni, bár még az is fájt, így 20 perc alatt be is fejeztem. Mivel másnap a maratonon terveztünk indulni, így lent aludtunk a villaparkban. Illetve már aki aludt. A sok zselé amit betoltam megbosszulta magát és az éjszaka jelentős részét a fürdőszobában töltöttem.
13161695_1026832290734502_7833271510166216846_o
Hangulatom reggelre a tetőfokára hágott, de már csak becsületből is rajthoz álltam. Bár a beszólításom elmaradt, nem is foglalkoztam vele és beálltam Norbival hátra. A rajt után kb 20 méterrel Norbinak leesett a lánca én pedig bevártam őt. Nem igen éreztem ezt az egészet, mivel még a bemelegítés is fájt. Végül együtt feltempóztunk a mezőny hátuljára. Az erdőbe beérve kicsit úgy éreztem, hogy magamra találtam.

Mivel középtávra neveztem, elvileg két kört kellett volna mennem a 27kmes pályán. Menet közben többször is gondolkodtam rajta egyébként, hogy tovább megyek a második körre. De a pálya elég saras volt és a bringámból kezdtek fura hangok jönni, ráadásul az egyik kulacsom is kiesett a tartóból. Így végül úgy döntöttem edzésnek ennyi is elég lesz.
13174175_1109780275732235_1010672539483795706_n
De hogy valami jót is mondja, most versenyeztem először a Dema fully bringámmal és azt kell mondjam szerelem ez. Nem hittem, hogy a hardtrail montimat tudja bármi is überelni, de tévedtem.

Három hét és kilenc verseny

IMG_7284

Rajt előtti izgalmak :D

No igen. Az elmúlt időszak nem volt eseménytelen, hiszem három hét alatt kilencszer álltam rajthoz. Törökországban egy C1-es XCO-n majd Szerbiában egy C3-as XCO-n majd egy S1-es háromnaposon, majd újból egy C3-as és végül egy S2-es többnaposon.

A török verseny volt szerintem az egyik legjobb eddigi utam. Bár nem szívesen indultam neki, hiszen jelenleg Törökország nem az a hely, ahova az ember szívesen utazik, pláne repülővel, pláne isztambuli átszállással. Dehát egy életem, egy halálom, az olimpiai pontokért mindent.

Péntek késő este érkeztünk meg egy eszméletlen klassz, 5 csillagos szállodába. Úgy nézett ki, mint a budai körszálló. A szobánk fala végig üvegből volt és a hegyekre nézett, illetve kicsit jobban oldalra nézve még a tenger is látszott.

IMG_7088

Ilyet se láttam még, hogy szó nélkül felvihettük a szobáinkba a bringákat.

Ez volt az egyetlen eddigi szállás, ahol nem hisztiztek a bringák miatt. Sőt felvihettük a szobáinkba.

Ám, hogy semmi se legyen sima másnap bejött az időjárás jelentés és egész nap szakadt az eső. Így az a terv, hogy reggel pályajárás majd a luxusban láblógatás bedőlt. Egész délelőtt azt vártuk mikor áll el az eső és tudunk kimenni. Végül volt egy kis hatásszünet, így neki is iramodtunk, de végül nem úsztuk meg szárazon. Amint kiszálltunk az autóból rákezdett az égi áldás. Persze a pálya is mocsártengerré vált és csurom vizesek és sarasak lettünk a végére. Ennek később meg is lett számomra a böjtje.

IMG_7086

Panoráma Roni bicójával hengerezés közben és ruha szárítás a másnapi versenyre.

A pálya egyébként nehéz, de igazán élvezhető lett volna, ha nem lett volna sár. Egynyomos kacskaringós felfelék, egynyomos technikás lefelék és némi dózer út. A természet is nagyon szép volt.

IMG_7095

Szép hely ez az Izmir

Ami még számomra érdekes volt, hogy az indulók között volt egy iráni lány, akié minden tiszteletem. A verseny napjára ugyanis meleg és ragyogó napsütéses idő lett és még mi rövid-rövid ruházatban álltunk a rajtban, addig ő hosszú fekete nadrágban rajta egy fekete szoknyával, hosszú fekete felsőben és egy fekete fejkendőben a bukósisak alatt, ami még a nyakát is takarta. Az biztos, hogy nem fázott…

Elég népes mezőnyben itt 9 helyen végeztem végül, ezzel 12 pontot gyűjtöttem. Legalább megérte ez a sok repkedés. :) Másnap, hétfőn késő este jöttünk haza, ám aznap már úgy ébredtem, hogy érzetem sikerült megfáznom.

Kedden egy gyors ruha mosás után pakoltam is vissza a bőröndbe, mert szerdán már indultunk is Szerbiába egy C3-as és egy S1-es versenyre, ami így 4 versenynapot jelentett. Igaz, hogy ezek mind rövidebbek voltak, mint a megszokott versenyek, de így is 4 nap alatt 4 rajt, stressz, nyélen menés, pihenés, pályajárás stb.

Ezúttal meg volt a böjtje az előző szuper szállásnak, mert ez elég (khhmm) egyszerű volt és a kaja sem volt az igazi. Szerencsére sok mindent vittem magammal, mert sejtettem, hogy itt nem lesz terülj terülj asztalkám, mint Izmirben. Egyébként legalább szép helyen volt, Novi Sad főterén, konkrétan a lezárt sétáló utcában.

IMG_7169

Novi Sad – a szállodánkból kilépve ez a szép templom fogadott.

Az első C3-as verseny egy “városi pálya” volt, de leginkább egy helyi csepel művek volt a helyszín. A nyomvonal abszolút nem kedvezett nekem. Sebaj, itt az 5. hely is csak 1 pontot ad, tartalékoltam inkább az S1-esre, ahol bizony sok pontot lehetet összegyűjteni. Másnap egy egyéni időfutam volt, ahol egy hegyi szakaszt kellett abszolválni. Mivel szerdán egész nap eset az eső ott is, így még volt némi sár a pályán. Bár mivel csak felfelé mentünk, akkora gondot nem okozott. Itt sikerült a szerb válogatott 2-es számú lányát elverni (vele szoktam általában meccselni.

12524342_1696992323906926_130698703025688132_n

Háttérben a magyar csapat egy része figyel – Barbi és Laci

A második állomás egy maraton jellegű pálya volt, ami 15km-es és 560 m szintet tartalmazott. Lényegében itt is úgy éreztem, mintha csak felfelé mennénk. :) Itt is sikerült a szerb lány előtt beérnem, így már közel 2 perces időelőnnyel vártam a záró versenyt. Ennyi pont elég volt, hogy biztosítsam az összetett 7. helyemet, ugyanis az utolsó nap ismét az első napi C3-as pályán volt (amit mi egyébként gettó race-nek neveztünk el).

12921_434341370098545_1625835449945600725_n

Hegyi időfutam rajtja

Bár ebben a futamban volt, hogy sikerült a szerb “ketteske” elé kerülnöm elég sokat utazott rajtam és mikor megelőzött nem hagyta, hogy ugyanezt tegyem én is és szépen húzott előttem egy féket, amitől én kizökkentem és végleg leakadtam róla és 9 másodperccel előttem ért be. Dehát ilyen ez a popszakma és én is tanulok még azért. :)  Az összetett 7. hely így is meglett, ami 60 pontot ért.

12495149_431922797007069_2144678337127347193_n

Gettó racen küzdök a szerb lánnyal

Vasárnap késő este értünk haza Budapestre, majd folytatódott a feszített tempó és lényegében két napom volt dolgozni, Norbival lenni és persze bőröndből kipakolni, kimosni majd visszapakolni. Bár ez a pakolás immár egészen rutinosan megy. :) Szerdán újból fel is kerekedtünk és irány Szerbia. Ugyanabban a szállodában voltunk, ahol előzőleg, sőt az eredeti tervekkel ellentétben ugyanazon a pályán zajlott mind a 4 verseny, mint előző héten. Nem tudom miért gondolták meg magukat a szerbek, de én azért nem bántam. Így nem kellett külön pályajárásra sok energiát fordítani és majdnem olyan esélyekkel indultam, mint a helyi lányok. :) Ezen a héten már nem volt sár és jelentősen melegebb is volt. Meg is látszott a teljesítményemen, mert minden nap megdöntöttem az előző heti időmet. A maratoni pályán pl 3 perccel mentem jobbat.

12592279_1104267789614533_7906129018095128797_nA második szerbiai héten tehát sikerült a C3-as versenyen bejönnöm pontszerző 5. helyre, ami 1 pont. És az S2-esen mind3 napon 5 helyen végeztem, így az összetett versenyt is az 5. helyen zártam, ami 50 pont.

IMG_7263

Hatalmas köszönet a háttérben dolgozó segítőinknek, akik mindig fullosan rendbe rakták a bicóinkat minden versenynap után – SVS Pro Team és Bence, Cube Csömör és Valter Tibi, illetve PCCC és Benkó Laci.

Most végre jöhet egy kis pihi, ami az utazásokat illeti, mert a következő verseny már itthon lesz.

Egyébként ez a sok utazás abszolút megérte. Bár leamortizált minden téren rengeteg élmény ért és versenyzés szempontjából rengeteget tanultam. Kitapasztaltam a legjobb verseny előtti reggelit magam számára, hogyan tudok napról napra gyorsabban regenerálódni és ami a legjobb, hogy a rajtolás már sokkal kevésbé stresszel, mint eddig valaha. Már ezért megérte február óta 13szor rajthoz állni.

Várom a szezon további részét, ahol immár az új, csapattól kapott Dema, fully montimmal fogok versenyezni.IMG_7294

Kis összefoglalás

IMG_6726
Régen nem írtam blogot és mivel az élet addig is zajlott, mert ez bizony ilyen dolog, így eltekintek a részletektől. Csak nagy vonalakban vázolom mi is történt az elmúlt időszakban.
Az xco (mountainbike olimpia szakága) szezon végén a magyar kupában összetett 3. helyen végeztem. Majd az alapozó időszak idejére beiktattunk cyclocross versenyeket is (téli szakág), hogy ne szokjak el túlzottan a versenyterheléstől és ne legyen olyan unalmas. Idén rendeztek az első cyclocross magyar kupát, ahol összetettben szintén a 3. helyen zártam.FullSizeRender (3)

A téli alapozás az idén nekem elég rövidre sikerült, mivel az olimpiai kvótafutó keret tagjaként a szezon elég korán kezdődött. Így márciusra 4 versenyen vagyok túl Görögországban illetve azt megelőzően egy 10 napos válogatott edzőtáboron Mallorcán. Egy nap múlva pedig indulok Törökországba egy C1-es versenyre, úgy hogy egy napja jöttem haza PCCC-s horvátországi edzőtáborból.

Persze ez nem panaszkodás. Nagyon is élvezem a pörgést, csak munka mellett kicsit fárasztó. A horvát tábor egyébként nagyon jól sikerült. Végre Norbi is velem tudott tartani, mert a hosszú hétvégére volt időzítve, március 11-15-ig.IMG_7070

A kora reggeli indulásnak köszönhetően olyan délután 3 körül már le is értünk Krk szigetére, ahol elfoglaltuk a szállásainkat és már indulhattunk is átmozgatni. Hamar kiderült számomra, hogy a szint gyűjtéssel itt nem lesz gond. Az apartmanunktól 3 percre kb már kezdődött is a 10%-os emelkedő, amit mindenképpen meg kellett mászni, ha el akartunk jutni bárhová is. Igazából az egész szigeten nincs szerintem 5 méternél több sík, és mivel itt nem foglalkoztak szerpentinek építésével így a 8-9% százalékos emelkedő kifejezetten felüdülés volt. :) Ideális edzőterep. :)

FullSizeRender (2)

Kicsit fújt a szellő :)

Illetve a technikai edzés is adott volt, mivel 2 napig olyan szél fújt, sokszor oldalról is, hogy egyszer majdnem letettem az aszfaltra az arcomat. Esküszöm ebben a két napban, akkor sóhajtoztam a legjobban, mikor láttam, hogy megint lefelé kell menni. :) Inkább tekertem volna felfelé pofaszélben 10%-oson egész edzésen, mint a 18%-os lefelé ilyen orkánban. De ami nem öl meg ugye… :)

Egyébként napi 3 sportfoglalkozás volt. Az első, reggeli előtt- ébresztő gyanánt – amerikai foci labda passzolgatás. Majd egy kiadós étkezést és ejtőzést követően mentünk bringázni. Délután pedig, hogy a besavasodott lábainkat átmozgassuk a közeli sportpályán amerikai fociztunk.970617_963435690407161_2699435919360893847_n

Ebben a pár napban sikerült jókat edzenem és a jó társaságnak köszönhetően mentálisan is feltöltődnöm. Erre már nagy szükségem volt. Főleg, hogy az elkövetkezendő időben rengeteg versenyre megyek.

Országos bajnokság 3. hely

IMG_5224

Csak, hogy ne legyen olyan unalmas az élet, Szerbiából hazaérve hétfő éjjeltől egész héten beteg voltam (vagyok is még). Ez azt jelentette, hogy csütörtökig lázam is volt, így a heti kerékpáros foglalkozásaimat nem nevezném edzésnek. Ami pedig nem épp ideális egy ob előtt, pláne ha az a soproni pályán van.

Sopronba szombaton reggel indultunk, mert az volt a tervem, hogy 2 körül pályajárás, aztán irány a hotel és pihi. No de szombat kora reggeltől szakadt az eső és kb 12 körül állt csak el. Így mikor leértünk még iszonyat sár volt a pályán, így a többiekkel várni voltunk kénytelenek. Én olyan 5 körül végül kimentem.


FullSizeRender

Tulajdonképpen az első kör végére elkapott a totál hiszti, hogy haza szeretnék menni. Hát igen mindenkinek vannak mélypontjai. Felfelé semmi levegőt nem kaptam, az orrdugulás és a köhögés miatt. Lefelé pedig csúszkáltam a még vizes, saras részeken és gagyiztam. Pár könnycsepp után még begyakoroltam az utolsó lefelét, amit a táborban nem jártunk be és elhúztunk a szállodába.

Másnap már reggel lehetett érezni, hogy bizony nem fogunk fázni. Én határozottan rettegtem, hogy fogom kibírni a hőséget, azt, hogy alig kapok levegőt és hogy a pályán 4,9 km-en 290 méter szint van.

IMG_5227

Már a bemelegítésnél elég rosszul kezdtem magam érezni, pedig direkt vittem magammal vizet és locsoltam magam.  A szerbiai görcsölésből tanulva vettem só tablettát és volt olyan kulacsom, amiben ezúttal víz volt, hogy ne csak inni, de locsolni is tudjam magam.

A rajtot kivételesen jól kaptam el, nem volt bénázás a pedállal, bár az utolsók között fordultam. De nem igazán akartam elsprintelni az elejét, mert tudtam, hogy hardcore lesz a felfelé. A taktikám működött, mert az U19-es lányokkal rajtoltunk és a többségét már az első emelkedőn megelőztem. Az elit lányokat nem igen tudtam megközelíteni. Bár ezúttal ez nem is volt cél.

IMG_9710

A cél az volt, hogy végig tudjak menni, mert ha rosszul leszek, elkészülök és nem érek be a célba, akkor nem kapom meg a pontokat.  Meg persze, hogy ne rosszabbodjon a betegség, mert úgy még tovább nem tudok érdemben edzeni. Mert a kvóta futás az első most. Úgyhogy a nem túl erős felkészülés ellenére ezért indultam el.

Illetve külön köszönet azoknak akik a pálya széléről beszólnak, hogy „mi van nem visz fel a Focus bringa” meg társai. Ilyet eddig nem tapasztaltam és mondhatom, aki ezért jön ki egy versenyre, hogy beugasson nagyon ráér.

19726403500_f79263e8e7_kNa vissza a versenyhez. Az első körben az első lefelénél a nagy mászás előtt kicsit feltorlódtunk, emiatt kicsit hibáztam. De ezután legalább elfértem és saját tempóra kapcsoltam. Felvergődve a kilátóhoz jött a hosszú lefelé az épített dh pályán. Ez 5 ugratót, döntött kanyart, pumpa pályát és sziklakertet tartalmazott.  A sziklakert a tábor során minden alkalommal simán ment, ám a versenyen nagyon sok néző volt ott. Ezt még mindig nem tudtam megszokni és ha néznek tuti hibázok. Ráadásul, ha épp előttem toligálják az sem segít.

19906905702_d9b7a47a9d_k

Na de nagy nehezen véget ért az első kör és a frissítőben felvettem a vizes a kulacsomat és irány a második kör. Itt jött az abszolút mélypont. A negyven fokban rázott a hideg, nem kaptam levegőt és minden bajom volt. Itt egy kicsit megijedtem, hogy fogom túlélni. A sziklakertben már remegett a lábam is. Aztán az utolsó lefelé veretés előtt megláttam mögött Barbit, aki lekörözött. Ezúttal ennek nagyon örültem és megnyugodtam, hogy ezen kívűl márcsak 1 köröm van.

11737963_956322454411352_635312123342567132_n

A lenti frissítőben Norbitól kaptam egy izós kulacsot és Laci adott fel egy vízeset, hogy locsoljam meg magam. Ez kicsit felfrissített és végül a 3 köröm ideje jobb is lett, mint a második. Az első durva mászás tetején is osztogattak vizet és ezúttal itt is vettem fel, hogy kicsit locsoljam magam. Mire a sziklakerthez értem a nézők jelentős része már elindult vissza a célba, így végre nem nézett senki és le is verettem simán.  Ezután már csak kisebb mászás volt hátra és már száguldottam is le a célba. Nagy megkönnyebbülés volt beérni.

Köszönet Norbinak a profi frissítést, a technikai zónában aszalódást és a sok biztatást a hétvége során.

Versenyzés nemzeti színekben

11701169_10153409178427310_2572166941687750874_n

Bár az utóbbi két versenyem nem úgy alakult, ahogy szerettem volna – Crosskovácsin 1 perc 20 másodpercnél egy jóképességű versenyző fellökött egy széles üres úton, a csömöri xco-n meg begyűjtöttem egy váll sérülést-  azért történt jó dolog is az utóbbi időben.

Megkértek, hogy az olimpiai kvótához segítsek én is pontot gyűteni, így múlt hétvégén már Szerbiában találtam magam a válogatottal.

IMG_5182

A Novi Sad-ban rendezett C2-es xco versenyre 6 fős különítménnyel mentünk. A társaság nagy részét már korábbról ismertem, így ez a része nem volt ijesztő. Az már annál inkább, hogy nemzetiszínekben megyek és már nemcsak magamnak versenyzek. Persze hatalmas megtiszteltetés és nagyon örülök neki, igyekszem minél előbb felnőni a feladathoz.

IMG_5183

Szóval szombat délután megérkeztünk és miután elfoglaltuk a szállást gyorsan célba vettük a pályát. Nem voltam túl friss, mivel hétfőtől csütörtökig Sopronban edzőtáboroztam, de ahhoz képest az elején egész jól érzetem magam a pályán. Gyanús is volt, mondtam is Roninak menet közben, hogy vajon hol van az apróbetűs rész. Sajnos bejött és két igen sodrós, kanyargós, poros, meredek, technikás lefelében meg is kaptuk. Az elején megpróbáltam lemenni rajta, de majdnem esés lett belőle így úgy döntöttem nem erőltetem. Annak semmi értelme, hogy esetleg ráesek a sérült vállamra és nem tudom esetleg befejezni (vagy akár elkezdeni sem) a versenyt. Hiszen most a pontszerzés az első. Hozzáteszem sokakkal kibabrált ez a két lefelé.  Bár az egész nyomvonal messze durvább volt, mint amin eddig mentem.

11215792_10153409167702310_2866583776756164764_n

Miután végeztünk a pályán kisebb kavarodás mellett ugyan de elintéztük a nevezést és elmentünk vacsorázni, majd egy gyors masszázs hengerezés és irány az ágy.

A másnapi rajt 13 órakor volt, így fél kilenc körül már a reggeliző asztalnál ültünk. Utána még volt némi idő fetrengeni és lazítani, de 11.15kor már mindenki harci díszben volt a szálloda bejáratánál és neki indultunk a pályának. A rajt cél terület kb 10-15 km-re volt tőlünk és volt benne szint is, így az volt a bemelegítés, hogy kigurultunk oda. Már ekkor iszonyat meleg volt.

Egyébként ez a verseny elég fapados szervezésű volt, nem volt rajtkapu, nem volt chipes időmérés, nem volt wc, nem volt dobogó stb. Meg túl nagy határozottság se. A kiírás alapjén 4 körünk lett volna felvezető körrel, de a rajtban állva derült ki, hogy inkább 5 kör lesz felvezető nélkül.

11749345_847743565280648_2701338_n

Egyébként a beszólításnál már 39 fokot mutatott az óra. Már itt tudtam, hogy keményverseny lesz. A rajtot kivételesen egészen normálisan elkaptam és kihagytam a pedálba nem tudok belépni közjátékot is. A női mezőny 6 fős volt és gyakorlatilag egyből felállt a sorrend. Én stabil 4 helyen köröztem és többször is figyelgettem hátrafelé de senkit nem láttam a közelben. Az utolsó előtti körömben azonban beütött a krach és az egyik felfelében a váltóm bedobta a láncot a küllők közé. Elég sok ideig tartott amíg sikerült rávarázsolnom, így sajnos buktam a 4 helyet és végül az 5 helyen értem be. Abszolút csalódott vagyok, de muszáj túllépni ezen és előre nézni. Technikai sportág ez van.  10 pontot így is szereztem.

Idei versenyszezon első érmei

11377111_913866835326424_7493152267931243392_n

A felsőtárkányi xco verseny nem indult könnyen és bár dobogó 3 fokára állhattam fel és c2-es verseny lévén nemcsak én szereztem világranglista pontokat, hanem az országnak is gyűjtöttem olimpiai kvalifikációs pontokat nem vagyok túl elégedett.

Az egész hét azzal telt, hogy azon stresszeltem, hogyan fogok lejutni a helyszínre, mert nagyjából napi szinten változott ki tud levinni. Meg azon is aggódtam, fogok e tudni pályát járni. Bár ekkor még azt az infot kaptam, hogy a nyomvonal nem vészes.

Végül szombat reggel 11kor dőlt el, hogy Kefe visz le – örök hálám –  és hogy 2kor indulunk. Némi kapkodás után ugyan de időre elkészültem. És mivel hétköznap nem tudtam lemenni pályát járni így a szombati leutazás tökéletes volt.
Mikor leértünk egyből a pályára mentünk és meg kellett állapítanom, hogy aki azt mondta, hogy ez a pálya könnyű az hazudott. Vagy leginkább nem egyformán értelmezzük azt, hogy mi a technikás pálya.

Egyébként nekem nagyon tetszett a kijelölt nyomvonal és a rajt/cél terület is nagyon szép helyen volt.  Csak az bánt, hogy nagyon gagyi köridőket mentem és tudom mehetett volna jobban is.

Na a lényeg, hogy miután megismerkedtem a másnapi feladattal elfoglaltuk a szállásunkat. Ám sajnos az éjszaka folyamán nem tudtam elaludni sehogyse, idegen helyen voltam egyedül, Norbi nélkül és az egész heti stressz sem segített. Egyszóval kb 4 órát aludtam.  Mondhatni nem ideális versenyterhelés előtt.

11167915_906942486018859_8696901428707988094_n

Másnap az idegeskedés tovább folytatódott mikor reggel esett az eső és arra is rájöttem, hogy keresnem kell valakit, aki a frissítő zónában kulacsot ad fel, mert akivel megbeszéltem, végül mégsem tudta vállalni. Így mindezek után a rajtban állva nem voltam fejben éppen toppon.

Egyébként a verseny végül száraz volt és bár bemelegítés előtt még azon filóztam kell e hosszú aláöltöző a versenyre bedurrantott a meleg. Sőt az egy darab váltó kulacs nem is volt elég. Az utolsó körömet üres kulaccsal kezdtem meg és mire beértem már porzott a vesém.

Szilvásváradra egy fokkal nyugodtabban készültem, úgy voltam vele, hogy edzek egy jót. Bár nem dobott a hangulatomon, hogy egész héten szakadt az eső. Bár Szilváson a sarazást már lényegében megszoktam.

11226929_913091318737309_8597463801613419349_n

Szombaton utaztunk le ugyanarra a szálláshelyre, ahol tavaly is voltunk, mert nagyon bejött nekünk. Miután lecuccoltunk elmentünk Norbival átmozgatni. Feltekertünk a pálya végén, ott ahol másnap a cél felé való száguldozás – kb 9 km – megkezdődik. Lefelé meg megtartottam a másnapi lefelé főpróbáját. Szerencsére a talaj száraz volt, így felcsillant a remény, hogy idén nem lesz sár. Az este további részében ettünk jó kis tésztát, rétest, tollasoztunk egy picit és döglöttünk a hintaágyban, majd aludni tértünk.

Másnap reggel mikor felkeltem – szétfagyva – kinéztem az ablakon és amit láttam, hát azt kibírtam röhögés nélkül. Esett az eső. Lényegében az egész életkedvem elment és teljesen komolyan elgondolkodtam azon, hogy én bizony nem indulok el. Edzésnek szánom így esőben, hidegben, sárban semmi kedvem amortizálni a technikát és magamat. Ám szerencsére az idő kezdett melegedni és az eső is hamar elállt, így úgy döntöttem adok egy esély a dolognak és a bemelegítésre már rövid gatya-rövid mez kombinációban indultam.

11392960_913091352070639_339879153559886250_n

A bemelegítés után, a kezdés előtt 15 perccel már iszonyat tömeg van a rajtban így lényegében leghátra sikerült csak beállni. A szokásos tömegnyomor nem dobott fel és az sem volt, jobb, hogy helyből 5 perc hátránnyal indultam. A lassú rajt olyan jól sikerült, hogy a chip szőnyegen való áthaladás után gyakorlatilag megtorpant az egész mezőny.  Az ácsorgás után végre sikerült rákapcsolni. Norbi olyan iramot diktált, hogy többször is leszakadtam róla. A lábaim nem akarták hirtelen az igazságot. De végül magamra találtam és Norbit is hátrahagyva az első, kb 9 km-es emelkedőt elkezdtem darálni. Nem tudtam mennyire vagyok lemaradva az elejéhez képest és azt sem tudtam kik vannak még előttem. Az első terep rész elején értem fel az egyik U17es lányra, így gondoltam olyan rossz helyen nem vagyok már. De biztosra mentem és végig nyélen voltam.

Aztán kb féltávnál megláttam magam előtt csapattársam, Imre Zsófit, aminek nagyon megörültem, mert tavaly a versenyeken még úgy ment el mellettem mintha szemből jött volna. Végül vele meccselgettünk a verseny végéig, bár nem vagyunk egy korcsoport, de legalább húztuk egymást. Ez pedig olyan jól sikerült, hogy megnyertem a korcsoportomat 5 perccel a második helyezett előtt. Nagyon örültem neki. Jó kis edzés lett ez. Következő edzés Crosskovácsi. :)

Fasírt a sütőből cottage cheese-zel

10403648_904564159590025_8039450496624205700_n
Könnyen és gyorsan elkészíthető fasírt, amely könnyen beilleszthető a diétába és vacsorára is tökéletes.

Hozzávalók:

– 500 gr darált pulyka
– 250 gr cottage cheese (én natúrt használtam, de zöld fűszeres is lehet)
– 1 db M-es tojás
– só, bors

A hozzávalókat egy edényben alaposan összekeverjük, majd 180 fokos sütőben készre sütjük kb. 30 perc alatt. Ha sok húslevet eresztene félidőben le lehet róla önteni.
Jó étvágyat!

Várgesztesi xco – szuper verseny volt

A salgótarjáni verseny után rákapcsoltam az edzésekre és nemhogy 100%-osan, de inkább 200%-osan csináltam végig.  Ennek az egyik eredménye az lett, hogy a közelgő várgesztesi xco versenyre elég fáradtnak éreztem a lábaim, így 2 nappal a verseny előtt tudatosan extra figyelmet fordítottam a regenerációra.  Szauna, masszázs henger, kompressziós zokni és táplálékkiegészítők hada – magnézium, bcaa, glutamin.

Regeneráció pinkben :)

Regeneráció pinkben :)

A hatás nem maradt el, a verseny napján panaszra nem lehetett okom. A pályát már ismertem, mert egyik hétvégén már bejártuk, így 11 körül érkeztünk meg a helyszínre.

A rajt-cél terület a Várgesztesi Villapark területén kapott helyet, ahol a 2 napos rendezvényre való tekintettel (szombat xco, vasárnap maraton) kedvezményes szállásra volt lehetőség, amivel sokan éltek is. Cseh Roniék azonnal meg is invitáltak a házukba, ahol voltak, hogy kényelmesebben tudjak öltözni, készülődni. Jó társaságban az idő is kellemesebben telt, köszönöm a lehetőséget.

A master korcsoport rajtja után, amidélben volt visszatértünk a szállásra és neki is álltunk bemelegíteni. Dani és én a görgő mellett voksoltunk, Roni pedig kiment a szabadba.

Bemelegítés

Bemelegítés

A melegítés után, Norbival még gyorsan egyeztettem a frissítési taktikát, mikor mit adjon fel és már indultunk is a rajtba. Itt én már nagyon izgultam.  Szerencsére egész jó kis mezőny összejött, 5en voltunk elit korcsoportban, plusz egy u19es lány.

A rajtot ismét gagyin kaptam el és nem sikerült elsőre belépnem a pedálba de ezúttal ezt hamar orvosoltam és nem maradtam le túlzottan. A nyomvonal egy kis része a villaparkon belül kanyargott és innen ment ki az erdőbe. Ezután rögtön a technikai/frissítő zónán haladtunk át.  Itt még ezúttal nem vettem fel semmit.

A technikai zóna után jön egy igen hosszú, inkább már-már maratonos emelkedő. Ezt 3an kezdtük meg vonatban, én voltam a 3as végén így tudtam kicsit utazni. Éreztem, hogy van bennem kraft de még egy kicsit ki akartam várni. Végül Bea, aki a második volt a sorban indított és elment, így gondoltam én is megyek. Ezzel én feljöttem a 4. helyre. Nagyon szuper érzés volt, hogy még csak a második versenyem és máris partiban vagyok és nem egyértelműen az utolsó.

Az emelkedő után technikás lefelé, kis csikicsukik, letörések, „pumpa pálya” szerűség, sunyi síknak tűnő de emelkedős részek jöttek, majd újból a villaparkba érkeztünk. Az első kör végén bő 20 másodperc előnnyel érkeztem a 4 helyen. Ám a házak között a nagy lendületben benéztem a pályát és eltévesztettem az egyik kanyart. Így sajnos az előnyömet el is dobtam. Fejben meg is zuhantam hirtelen és elment minden életkedvem. A frissítőben ezúttal sem vettem fel semmit, igyekeztem megint előre menni.

Itt említeném meg, hogy milyen „jófej” volt az egyik fotós, aki beszólt nekem, hogy húzzak arrébb, mert a mögöttem lévőt szeretné lefotózni.Majd pedig rinyált, hogy belógok a képbe. Mindezt verseny közben, úgy, hogy a mögöttem jövőt egyébként nem tartottam fel, csak a nagy művészt zavartam. Hát én kérek elnézést. Vissza…

Mivel az első kört megnyomtam, nem esett jól, hogy nem saját tempóban megyek. Bár végül sikerült előre jönnöm, de nem tudtam már leszakítani a kolléganőt. A harmadik körben tette rám a kereket ezerrel. A technikai zónában ezúttal kulacsot cseréltem és az emelkedő elején benyomtam egy zselét. Lehet kicsit előbb kellett volna, mert bár indítottam egy támadást és kicsit el is távolodtam de teljesen elfogytam és visszaestem az 5 helyre.

Innen saját tempóra váltottam és igyekeztem túlélni a felfeléket és minél nagyobb tempóval abszolválni a lefeléket. A zónában 4 körben kaptam savasodást csökkentő ampullát, az utolsó körre meg némi buborékmentes kólát.

IMG_9409

Verseny után még bolondozni is maradt kedv, bár a fejem megér egy misét. :D

Abszolút nem vagyok csalódott, sőt. Az elvégzett edzésmunka meghozta az eredményét és bár mégcsak második versenyem, sokkal jobban éreztem magam, mint Starjánban és már partiban is tudtam lenni a küzdelem során.  Lesz még bőven verseny a szezonban, ahol majd nem nézem be a pályát. :)

A verseny után ott maradtunk estig bandáztunk a többiekkel és részt vettünk a tészta partyn is. Köszönet érte Buzsónak. Nagyon jól éreztük magunkat, legközelebb majd ott is alszunk. Norbinak pedig köszönet a profi frissítésért verseny közben.

Másnak kitartani nehéz, nekem feladni

© www.facebook.com/VanikZoltanFoto
A múlt hétvégén megkezdődött számomra is az idei mountainbike versenyszezon. Ráadásul nem is akármilyen versennyel, hanem egy UCI C2-es (világranglista pontszerző) XCO-val Salgótarjánban. Az idén ugyanis az amatőr mezőnyt hátrahagyva, az elit lányok között próbálok helyt állni.

Tavaly már indultam Salgótarjánban xco-n, de akkor fun kategóriában mentem, ami egy „butított” és rövidített futam. Szóval a nyomvonal nem volt teljesen ismeretlen. Plusz a verseny hetében lehetőségem nyílt lemenni pályát járni.  Ezúttal is külön köszönet a Cube- Csömöri csapatnak, hogy velük tarthattam.

11174867_894850943894680_4320852844007682680_n
A pályajáráson nagyon fáradt voltam és elég felemás érzésekkel tértem haza. Bár végül elhatároztam, hogy mindenképp megpróbálom a versenyt, nem voltam nyugodt. Fejben azt hiszem kicsit szétestem.

Mivel pályajárás megvolt szerdán, így csak a verseny napján utaztunk le. Hála az új stresszkezelő módszernek, amit jelenleg tanulgatok az éjszakát végre végig aludtam és ráadásul elég jól. Ugyanis iszonyat tudok izgulni és ez már negatívan hat, ha nem tudom magam kipihenni egy verseny előtt.  De ezúttal a pánik leginkább a helyszínen fogott el, de próbáltam lefoglalni magam. Féltem, hogy esetleg ki fognak nevetni, ám mindenki irtó kedves volt velem és a pálya szélén is sokan drukkoltak nekem név szerint. Külön hatalmas köszönet Magdinak a kedvességért.549444_908407825869482_2301559381391331823_n (1)

Szóval csak eljutottam végül a rajt vonalig. Ebben a szakágban beszólítás van, így nem kell verekedni, mint a maratonokon (illetve ott is van, de csak középtávon, én meg rövid távokon megyek), hogy minél jobb helyre kerülj. És nem egyszerre indul az összes korosztály, ami szintén nem mindegy.
A beszólítás a világranglista (ha az nincs magyar ranglista) pontok alapján történik, értelemszerűen minél több pontod van, annál előrébbre szólítanak. Nos nem voltmeglepetés, hogy utolsóként hívtak, mivel még sosem indultam ilyen versenyen, így pontom sem volt.

A rajtot lányos zavaromban eléggé elbénáztam, mert nem sikerült egyből becsatolni, majd miután beléptem első mozdulattal ki is rántottam a lábam a pedálból. Miután végeztem ezzel a közjátékkal megindultam én is. Szerencsére nem szakadtam le túlzottan, így az elején még a mezőnnyel mentem.

Az első kört még elég jó idővel teljesítettem és még láttam is magam előtt a lányokat, de a végére eléggé lemaradtam. A pálya egyébként 5,9 km hosszú volt és kb. 270 méter szint volt benne körönként. Az elit női mezőnynek 5 kör volt a penzum.

A második és a harmadik körben a felfelékben az életemért küzdöttem, a lefeléket viszont élveztem. Az ami a pályajáráson bizonytalanul ment vasárnapra összeállt és sikerült nyeregben abszolválni. Viszont furcsa volt számomra és az elején kicsit zavart is, hogy rengeteg néző volt a pályán és persze a technikás részeknél. Aztán túllendültem a dolgon és nem vettem róla tudomást, így körről körre jobban éreztem magam. Mármint ahhoz képest, hogy fejben nem volt minden rendben.

© www.facebook.com/VanikZoltanFoto
A negyedik köröm végén viszont sajnos kiszólítottak, mert átléptem a limitidőt. A mezőny egyébként igen erős volt, a hazai elit mellett az ukrán válogatott lányai is indultak. Nem vagyok elégedett magammal, de csalódott sem. Elsőre nem rossz ez és edzek tovább keményen és előbb utóbb biztos felnövök ehhez a kategóriához. Remélem előbb. De nem bántam meg a váltást, hiszen az élet arról szól, hogy mindig fejlődni kell.