Magamról ★ web: zelenij.hu, trxedzo.hu ★ e-mail: linda@zelenij.hu ★ facebook: facebook.com/edzesrefel

Országos bajnokság 3. hely

IMG_5224

Csak, hogy ne legyen olyan unalmas az élet, Szerbiából hazaérve hétfő éjjeltől egész héten beteg voltam (vagyok is még). Ez azt jelentette, hogy csütörtökig lázam is volt, így a heti kerékpáros foglalkozásaimat nem nevezném edzésnek. Ami pedig nem épp ideális egy ob előtt, pláne ha az a soproni pályán van.

Sopronba szombaton reggel indultunk, mert az volt a tervem, hogy 2 körül pályajárás, aztán irány a hotel és pihi. No de szombat kora reggeltől szakadt az eső és kb 12 körül állt csak el. Így mikor leértünk még iszonyat sár volt a pályán, így a többiekkel várni voltunk kénytelenek. Én olyan 5 körül végül kimentem.


FullSizeRender

Tulajdonképpen az első kör végére elkapott a totál hiszti, hogy haza szeretnék menni. Hát igen mindenkinek vannak mélypontjai. Felfelé semmi levegőt nem kaptam, az orrdugulás és a köhögés miatt. Lefelé pedig csúszkáltam a még vizes, saras részeken és gagyiztam. Pár könnycsepp után még begyakoroltam az utolsó lefelét, amit a táborban nem jártunk be és elhúztunk a szállodába.

Másnap már reggel lehetett érezni, hogy bizony nem fogunk fázni. Én határozottan rettegtem, hogy fogom kibírni a hőséget, azt, hogy alig kapok levegőt és hogy a pályán 4,9 km-en 290 méter szint van.

IMG_5227

Már a bemelegítésnél elég rosszul kezdtem magam érezni, pedig direkt vittem magammal vizet és locsoltam magam.  A szerbiai görcsölésből tanulva vettem só tablettát és volt olyan kulacsom, amiben ezúttal víz volt, hogy ne csak inni, de locsolni is tudjam magam.

A rajtot kivételesen jól kaptam el, nem volt bénázás a pedállal, bár az utolsók között fordultam. De nem igazán akartam elsprintelni az elejét, mert tudtam, hogy hardcore lesz a felfelé. A taktikám működött, mert az U19-es lányokkal rajtoltunk és a többségét már az első emelkedőn megelőztem. Az elit lányokat nem igen tudtam megközelíteni. Bár ezúttal ez nem is volt cél.

IMG_9710

A cél az volt, hogy végig tudjak menni, mert ha rosszul leszek, elkészülök és nem érek be a célba, akkor nem kapom meg a pontokat.  Meg persze, hogy ne rosszabbodjon a betegség, mert úgy még tovább nem tudok érdemben edzeni. Mert a kvóta futás az első most. Úgyhogy a nem túl erős felkészülés ellenére ezért indultam el.

Illetve külön köszönet azoknak akik a pálya széléről beszólnak, hogy „mi van nem visz fel a Focus bringa” meg társai. Ilyet eddig nem tapasztaltam és mondhatom, aki ezért jön ki egy versenyre, hogy beugasson nagyon ráér.

19726403500_f79263e8e7_kNa vissza a versenyhez. Az első körben az első lefelénél a nagy mászás előtt kicsit feltorlódtunk, emiatt kicsit hibáztam. De ezután legalább elfértem és saját tempóra kapcsoltam. Felvergődve a kilátóhoz jött a hosszú lefelé az épített dh pályán. Ez 5 ugratót, döntött kanyart, pumpa pályát és sziklakertet tartalmazott.  A sziklakert a tábor során minden alkalommal simán ment, ám a versenyen nagyon sok néző volt ott. Ezt még mindig nem tudtam megszokni és ha néznek tuti hibázok. Ráadásul, ha épp előttem toligálják az sem segít.

19906905702_d9b7a47a9d_k

Na de nagy nehezen véget ért az első kör és a frissítőben felvettem a vizes a kulacsomat és irány a második kör. Itt jött az abszolút mélypont. A negyven fokban rázott a hideg, nem kaptam levegőt és minden bajom volt. Itt egy kicsit megijedtem, hogy fogom túlélni. A sziklakertben már remegett a lábam is. Aztán az utolsó lefelé veretés előtt megláttam mögött Barbit, aki lekörözött. Ezúttal ennek nagyon örültem és megnyugodtam, hogy ezen kívűl márcsak 1 köröm van.

11737963_956322454411352_635312123342567132_n

A lenti frissítőben Norbitól kaptam egy izós kulacsot és Laci adott fel egy vízeset, hogy locsoljam meg magam. Ez kicsit felfrissített és végül a 3 köröm ideje jobb is lett, mint a második. Az első durva mászás tetején is osztogattak vizet és ezúttal itt is vettem fel, hogy kicsit locsoljam magam. Mire a sziklakerthez értem a nézők jelentős része már elindult vissza a célba, így végre nem nézett senki és le is verettem simán.  Ezután már csak kisebb mászás volt hátra és már száguldottam is le a célba. Nagy megkönnyebbülés volt beérni.

Köszönet Norbinak a profi frissítést, a technikai zónában aszalódást és a sok biztatást a hétvége során.

Versenyzés nemzeti színekben

11701169_10153409178427310_2572166941687750874_n

Bár az utóbbi két versenyem nem úgy alakult, ahogy szerettem volna – Crosskovácsin 1 perc 20 másodpercnél egy jóképességű versenyző fellökött egy széles üres úton, a csömöri xco-n meg begyűjtöttem egy váll sérülést-  azért történt jó dolog is az utóbbi időben.

Megkértek, hogy az olimpiai kvótához segítsek én is pontot gyűteni, így múlt hétvégén már Szerbiában találtam magam a válogatottal.

IMG_5182

A Novi Sad-ban rendezett C2-es xco versenyre 6 fős különítménnyel mentünk. A társaság nagy részét már korábbról ismertem, így ez a része nem volt ijesztő. Az már annál inkább, hogy nemzetiszínekben megyek és már nemcsak magamnak versenyzek. Persze hatalmas megtiszteltetés és nagyon örülök neki, igyekszem minél előbb felnőni a feladathoz.

IMG_5183

Szóval szombat délután megérkeztünk és miután elfoglaltuk a szállást gyorsan célba vettük a pályát. Nem voltam túl friss, mivel hétfőtől csütörtökig Sopronban edzőtáboroztam, de ahhoz képest az elején egész jól érzetem magam a pályán. Gyanús is volt, mondtam is Roninak menet közben, hogy vajon hol van az apróbetűs rész. Sajnos bejött és két igen sodrós, kanyargós, poros, meredek, technikás lefelében meg is kaptuk. Az elején megpróbáltam lemenni rajta, de majdnem esés lett belőle így úgy döntöttem nem erőltetem. Annak semmi értelme, hogy esetleg ráesek a sérült vállamra és nem tudom esetleg befejezni (vagy akár elkezdeni sem) a versenyt. Hiszen most a pontszerzés az első. Hozzáteszem sokakkal kibabrált ez a két lefelé.  Bár az egész nyomvonal messze durvább volt, mint amin eddig mentem.

11215792_10153409167702310_2866583776756164764_n

Miután végeztünk a pályán kisebb kavarodás mellett ugyan de elintéztük a nevezést és elmentünk vacsorázni, majd egy gyors masszázs hengerezés és irány az ágy.

A másnapi rajt 13 órakor volt, így fél kilenc körül már a reggeliző asztalnál ültünk. Utána még volt némi idő fetrengeni és lazítani, de 11.15kor már mindenki harci díszben volt a szálloda bejáratánál és neki indultunk a pályának. A rajt cél terület kb 10-15 km-re volt tőlünk és volt benne szint is, így az volt a bemelegítés, hogy kigurultunk oda. Már ekkor iszonyat meleg volt.

Egyébként ez a verseny elég fapados szervezésű volt, nem volt rajtkapu, nem volt chipes időmérés, nem volt wc, nem volt dobogó stb. Meg túl nagy határozottság se. A kiírás alapjén 4 körünk lett volna felvezető körrel, de a rajtban állva derült ki, hogy inkább 5 kör lesz felvezető nélkül.

11749345_847743565280648_2701338_n

Egyébként a beszólításnál már 39 fokot mutatott az óra. Már itt tudtam, hogy keményverseny lesz. A rajtot kivételesen egészen normálisan elkaptam és kihagytam a pedálba nem tudok belépni közjátékot is. A női mezőny 6 fős volt és gyakorlatilag egyből felállt a sorrend. Én stabil 4 helyen köröztem és többször is figyelgettem hátrafelé de senkit nem láttam a közelben. Az utolsó előtti körömben azonban beütött a krach és az egyik felfelében a váltóm bedobta a láncot a küllők közé. Elég sok ideig tartott amíg sikerült rávarázsolnom, így sajnos buktam a 4 helyet és végül az 5 helyen értem be. Abszolút csalódott vagyok, de muszáj túllépni ezen és előre nézni. Technikai sportág ez van.  10 pontot így is szereztem.

Idei versenyszezon első érmei

11377111_913866835326424_7493152267931243392_n

A felsőtárkányi xco verseny nem indult könnyen és bár dobogó 3 fokára állhattam fel és c2-es verseny lévén nemcsak én szereztem világranglista pontokat, hanem az országnak is gyűjtöttem olimpiai kvalifikációs pontokat nem vagyok túl elégedett.

Az egész hét azzal telt, hogy azon stresszeltem, hogyan fogok lejutni a helyszínre, mert nagyjából napi szinten változott ki tud levinni. Meg azon is aggódtam, fogok e tudni pályát járni. Bár ekkor még azt az infot kaptam, hogy a nyomvonal nem vészes.

Végül szombat reggel 11kor dőlt el, hogy Kefe visz le – örök hálám –  és hogy 2kor indulunk. Némi kapkodás után ugyan de időre elkészültem. És mivel hétköznap nem tudtam lemenni pályát járni így a szombati leutazás tökéletes volt.
Mikor leértünk egyből a pályára mentünk és meg kellett állapítanom, hogy aki azt mondta, hogy ez a pálya könnyű az hazudott. Vagy leginkább nem egyformán értelmezzük azt, hogy mi a technikás pálya.

Egyébként nekem nagyon tetszett a kijelölt nyomvonal és a rajt/cél terület is nagyon szép helyen volt.  Csak az bánt, hogy nagyon gagyi köridőket mentem és tudom mehetett volna jobban is.

Na a lényeg, hogy miután megismerkedtem a másnapi feladattal elfoglaltuk a szállásunkat. Ám sajnos az éjszaka folyamán nem tudtam elaludni sehogyse, idegen helyen voltam egyedül, Norbi nélkül és az egész heti stressz sem segített. Egyszóval kb 4 órát aludtam.  Mondhatni nem ideális versenyterhelés előtt.

11167915_906942486018859_8696901428707988094_n

Másnap az idegeskedés tovább folytatódott mikor reggel esett az eső és arra is rájöttem, hogy keresnem kell valakit, aki a frissítő zónában kulacsot ad fel, mert akivel megbeszéltem, végül mégsem tudta vállalni. Így mindezek után a rajtban állva nem voltam fejben éppen toppon.

Egyébként a verseny végül száraz volt és bár bemelegítés előtt még azon filóztam kell e hosszú aláöltöző a versenyre bedurrantott a meleg. Sőt az egy darab váltó kulacs nem is volt elég. Az utolsó körömet üres kulaccsal kezdtem meg és mire beértem már porzott a vesém.

Szilvásváradra egy fokkal nyugodtabban készültem, úgy voltam vele, hogy edzek egy jót. Bár nem dobott a hangulatomon, hogy egész héten szakadt az eső. Bár Szilváson a sarazást már lényegében megszoktam.

11226929_913091318737309_8597463801613419349_n

Szombaton utaztunk le ugyanarra a szálláshelyre, ahol tavaly is voltunk, mert nagyon bejött nekünk. Miután lecuccoltunk elmentünk Norbival átmozgatni. Feltekertünk a pálya végén, ott ahol másnap a cél felé való száguldozás – kb 9 km – megkezdődik. Lefelé meg megtartottam a másnapi lefelé főpróbáját. Szerencsére a talaj száraz volt, így felcsillant a remény, hogy idén nem lesz sár. Az este további részében ettünk jó kis tésztát, rétest, tollasoztunk egy picit és döglöttünk a hintaágyban, majd aludni tértünk.

Másnap reggel mikor felkeltem – szétfagyva – kinéztem az ablakon és amit láttam, hát azt kibírtam röhögés nélkül. Esett az eső. Lényegében az egész életkedvem elment és teljesen komolyan elgondolkodtam azon, hogy én bizony nem indulok el. Edzésnek szánom így esőben, hidegben, sárban semmi kedvem amortizálni a technikát és magamat. Ám szerencsére az idő kezdett melegedni és az eső is hamar elállt, így úgy döntöttem adok egy esély a dolognak és a bemelegítésre már rövid gatya-rövid mez kombinációban indultam.

11392960_913091352070639_339879153559886250_n

A bemelegítés után, a kezdés előtt 15 perccel már iszonyat tömeg van a rajtban így lényegében leghátra sikerült csak beállni. A szokásos tömegnyomor nem dobott fel és az sem volt, jobb, hogy helyből 5 perc hátránnyal indultam. A lassú rajt olyan jól sikerült, hogy a chip szőnyegen való áthaladás után gyakorlatilag megtorpant az egész mezőny.  Az ácsorgás után végre sikerült rákapcsolni. Norbi olyan iramot diktált, hogy többször is leszakadtam róla. A lábaim nem akarták hirtelen az igazságot. De végül magamra találtam és Norbit is hátrahagyva az első, kb 9 km-es emelkedőt elkezdtem darálni. Nem tudtam mennyire vagyok lemaradva az elejéhez képest és azt sem tudtam kik vannak még előttem. Az első terep rész elején értem fel az egyik U17es lányra, így gondoltam olyan rossz helyen nem vagyok már. De biztosra mentem és végig nyélen voltam.

Aztán kb féltávnál megláttam magam előtt csapattársam, Imre Zsófit, aminek nagyon megörültem, mert tavaly a versenyeken még úgy ment el mellettem mintha szemből jött volna. Végül vele meccselgettünk a verseny végéig, bár nem vagyunk egy korcsoport, de legalább húztuk egymást. Ez pedig olyan jól sikerült, hogy megnyertem a korcsoportomat 5 perccel a második helyezett előtt. Nagyon örültem neki. Jó kis edzés lett ez. Következő edzés Crosskovácsi. :)

Fasírt a sütőből cottage cheese-zel

10403648_904564159590025_8039450496624205700_n
Könnyen és gyorsan elkészíthető fasírt, amely könnyen beilleszthető a diétába és vacsorára is tökéletes.

Hozzávalók:

– 500 gr darált pulyka
– 250 gr cottage cheese (én natúrt használtam, de zöld fűszeres is lehet)
– 1 db M-es tojás
– só, bors

A hozzávalókat egy edényben alaposan összekeverjük, majd 180 fokos sütőben készre sütjük kb. 30 perc alatt. Ha sok húslevet eresztene félidőben le lehet róla önteni.
Jó étvágyat!

Várgesztesi xco – szuper verseny volt

A salgótarjáni verseny után rákapcsoltam az edzésekre és nemhogy 100%-osan, de inkább 200%-osan csináltam végig.  Ennek az egyik eredménye az lett, hogy a közelgő várgesztesi xco versenyre elég fáradtnak éreztem a lábaim, így 2 nappal a verseny előtt tudatosan extra figyelmet fordítottam a regenerációra.  Szauna, masszázs henger, kompressziós zokni és táplálékkiegészítők hada – magnézium, bcaa, glutamin.

Regeneráció pinkben :)

Regeneráció pinkben :)

A hatás nem maradt el, a verseny napján panaszra nem lehetett okom. A pályát már ismertem, mert egyik hétvégén már bejártuk, így 11 körül érkeztünk meg a helyszínre.

A rajt-cél terület a Várgesztesi Villapark területén kapott helyet, ahol a 2 napos rendezvényre való tekintettel (szombat xco, vasárnap maraton) kedvezményes szállásra volt lehetőség, amivel sokan éltek is. Cseh Roniék azonnal meg is invitáltak a házukba, ahol voltak, hogy kényelmesebben tudjak öltözni, készülődni. Jó társaságban az idő is kellemesebben telt, köszönöm a lehetőséget.

A master korcsoport rajtja után, amidélben volt visszatértünk a szállásra és neki is álltunk bemelegíteni. Dani és én a görgő mellett voksoltunk, Roni pedig kiment a szabadba.

Bemelegítés

Bemelegítés

A melegítés után, Norbival még gyorsan egyeztettem a frissítési taktikát, mikor mit adjon fel és már indultunk is a rajtba. Itt én már nagyon izgultam.  Szerencsére egész jó kis mezőny összejött, 5en voltunk elit korcsoportban, plusz egy u19es lány.

A rajtot ismét gagyin kaptam el és nem sikerült elsőre belépnem a pedálba de ezúttal ezt hamar orvosoltam és nem maradtam le túlzottan. A nyomvonal egy kis része a villaparkon belül kanyargott és innen ment ki az erdőbe. Ezután rögtön a technikai/frissítő zónán haladtunk át.  Itt még ezúttal nem vettem fel semmit.

A technikai zóna után jön egy igen hosszú, inkább már-már maratonos emelkedő. Ezt 3an kezdtük meg vonatban, én voltam a 3as végén így tudtam kicsit utazni. Éreztem, hogy van bennem kraft de még egy kicsit ki akartam várni. Végül Bea, aki a második volt a sorban indított és elment, így gondoltam én is megyek. Ezzel én feljöttem a 4. helyre. Nagyon szuper érzés volt, hogy még csak a második versenyem és máris partiban vagyok és nem egyértelműen az utolsó.

Az emelkedő után technikás lefelé, kis csikicsukik, letörések, „pumpa pálya” szerűség, sunyi síknak tűnő de emelkedős részek jöttek, majd újból a villaparkba érkeztünk. Az első kör végén bő 20 másodperc előnnyel érkeztem a 4 helyen. Ám a házak között a nagy lendületben benéztem a pályát és eltévesztettem az egyik kanyart. Így sajnos az előnyömet el is dobtam. Fejben meg is zuhantam hirtelen és elment minden életkedvem. A frissítőben ezúttal sem vettem fel semmit, igyekeztem megint előre menni.

Itt említeném meg, hogy milyen „jófej” volt az egyik fotós, aki beszólt nekem, hogy húzzak arrébb, mert a mögöttem lévőt szeretné lefotózni.Majd pedig rinyált, hogy belógok a képbe. Mindezt verseny közben, úgy, hogy a mögöttem jövőt egyébként nem tartottam fel, csak a nagy művészt zavartam. Hát én kérek elnézést. Vissza…

Mivel az első kört megnyomtam, nem esett jól, hogy nem saját tempóban megyek. Bár végül sikerült előre jönnöm, de nem tudtam már leszakítani a kolléganőt. A harmadik körben tette rám a kereket ezerrel. A technikai zónában ezúttal kulacsot cseréltem és az emelkedő elején benyomtam egy zselét. Lehet kicsit előbb kellett volna, mert bár indítottam egy támadást és kicsit el is távolodtam de teljesen elfogytam és visszaestem az 5 helyre.

Innen saját tempóra váltottam és igyekeztem túlélni a felfeléket és minél nagyobb tempóval abszolválni a lefeléket. A zónában 4 körben kaptam savasodást csökkentő ampullát, az utolsó körre meg némi buborékmentes kólát.

IMG_9409

Verseny után még bolondozni is maradt kedv, bár a fejem megér egy misét. :D

Abszolút nem vagyok csalódott, sőt. Az elvégzett edzésmunka meghozta az eredményét és bár mégcsak második versenyem, sokkal jobban éreztem magam, mint Starjánban és már partiban is tudtam lenni a küzdelem során.  Lesz még bőven verseny a szezonban, ahol majd nem nézem be a pályát. :)

A verseny után ott maradtunk estig bandáztunk a többiekkel és részt vettünk a tészta partyn is. Köszönet érte Buzsónak. Nagyon jól éreztük magunkat, legközelebb majd ott is alszunk. Norbinak pedig köszönet a profi frissítésért verseny közben.

Másnak kitartani nehéz, nekem feladni

© www.facebook.com/VanikZoltanFoto
A múlt hétvégén megkezdődött számomra is az idei mountainbike versenyszezon. Ráadásul nem is akármilyen versennyel, hanem egy UCI C2-es (világranglista pontszerző) XCO-val Salgótarjánban. Az idén ugyanis az amatőr mezőnyt hátrahagyva, az elit lányok között próbálok helyt állni.

Tavaly már indultam Salgótarjánban xco-n, de akkor fun kategóriában mentem, ami egy „butított” és rövidített futam. Szóval a nyomvonal nem volt teljesen ismeretlen. Plusz a verseny hetében lehetőségem nyílt lemenni pályát járni.  Ezúttal is külön köszönet a Cube- Csömöri csapatnak, hogy velük tarthattam.

11174867_894850943894680_4320852844007682680_n
A pályajáráson nagyon fáradt voltam és elég felemás érzésekkel tértem haza. Bár végül elhatároztam, hogy mindenképp megpróbálom a versenyt, nem voltam nyugodt. Fejben azt hiszem kicsit szétestem.

Mivel pályajárás megvolt szerdán, így csak a verseny napján utaztunk le. Hála az új stresszkezelő módszernek, amit jelenleg tanulgatok az éjszakát végre végig aludtam és ráadásul elég jól. Ugyanis iszonyat tudok izgulni és ez már negatívan hat, ha nem tudom magam kipihenni egy verseny előtt.  De ezúttal a pánik leginkább a helyszínen fogott el, de próbáltam lefoglalni magam. Féltem, hogy esetleg ki fognak nevetni, ám mindenki irtó kedves volt velem és a pálya szélén is sokan drukkoltak nekem név szerint. Külön hatalmas köszönet Magdinak a kedvességért.549444_908407825869482_2301559381391331823_n (1)

Szóval csak eljutottam végül a rajt vonalig. Ebben a szakágban beszólítás van, így nem kell verekedni, mint a maratonokon (illetve ott is van, de csak középtávon, én meg rövid távokon megyek), hogy minél jobb helyre kerülj. És nem egyszerre indul az összes korosztály, ami szintén nem mindegy.
A beszólítás a világranglista (ha az nincs magyar ranglista) pontok alapján történik, értelemszerűen minél több pontod van, annál előrébbre szólítanak. Nos nem voltmeglepetés, hogy utolsóként hívtak, mivel még sosem indultam ilyen versenyen, így pontom sem volt.

A rajtot lányos zavaromban eléggé elbénáztam, mert nem sikerült egyből becsatolni, majd miután beléptem első mozdulattal ki is rántottam a lábam a pedálból. Miután végeztem ezzel a közjátékkal megindultam én is. Szerencsére nem szakadtam le túlzottan, így az elején még a mezőnnyel mentem.

Az első kört még elég jó idővel teljesítettem és még láttam is magam előtt a lányokat, de a végére eléggé lemaradtam. A pálya egyébként 5,9 km hosszú volt és kb. 270 méter szint volt benne körönként. Az elit női mezőnynek 5 kör volt a penzum.

A második és a harmadik körben a felfelékben az életemért küzdöttem, a lefeléket viszont élveztem. Az ami a pályajáráson bizonytalanul ment vasárnapra összeállt és sikerült nyeregben abszolválni. Viszont furcsa volt számomra és az elején kicsit zavart is, hogy rengeteg néző volt a pályán és persze a technikás részeknél. Aztán túllendültem a dolgon és nem vettem róla tudomást, így körről körre jobban éreztem magam. Mármint ahhoz képest, hogy fejben nem volt minden rendben.

© www.facebook.com/VanikZoltanFoto
A negyedik köröm végén viszont sajnos kiszólítottak, mert átléptem a limitidőt. A mezőny egyébként igen erős volt, a hazai elit mellett az ukrán válogatott lányai is indultak. Nem vagyok elégedett magammal, de csalódott sem. Elsőre nem rossz ez és edzek tovább keményen és előbb utóbb biztos felnövök ehhez a kategóriához. Remélem előbb. De nem bántam meg a váltást, hiszen az élet arról szól, hogy mindig fejlődni kell.

Első országúti mezőnyversenyem cx bringával és zselé teszt

IF
Valahol ott hagytam abba a legutóbbi beszámolómat, hogy egy újabb edzőtáborba készülök. Ez meg is volt és úgy érzem abszolút jól sikerült. Az idő kegyes volt hozzánk, egyszer sem esett az eső. Én pedig minden nap teljes mértékben a komfort zónámon kívűl edzettem. Ennek meg is lett az eredménye, úgy érzem sokat fejlődtem magamhoz képest.

Azóta első gyakorló versenyemre is sor került, ami azért is volt izgalmas, mert országúti mezőnyversenyen volt. Alapvetően nagyon tetszett, szeretnék még indulni ilyenen, de bőven akadtak „érdekességek”. Ám kezdjük az elején.

Bonyhádra megérkezve láttam, hogy a rajt/cél terület egy kisebb mezőn van kijelölve, amit házak vesznek körbe. A mezőn pedig egyetlen egy darab fa sem volt. Ami nem is lett volna gond, ha hoztak volna a szervezők mobil wc-t.  Hirtelen az a vicc ugrott be, hogy két kutya megy a sivatagba és az egyik megszólal: hogyha nem jön szembe rögtön egy fa bepisilek. :)IF

Azt már megszoktam, hogy rendszeresen a kocsinál nyomok egy sztriptízt öltözés gyanánt és ezen nem is akadok fent, lényegében mindenki ezt csinálja. De ez a wc kérdés kicsit sok volt. Elvileg valahova be lehetett menni wc-re, ha nem megyünk túl sokan egyszerre (érts 3-4 fő a túl sok). Aha…

Hát a fiúknak mondanom sem kell, hogy nem okozott túl nagy gondot a dolog, nekem annál inkább. Bár elsőre egy kedves helyi bácsi beinvitált a családi házukba, hogy pisiljek ott nyugodtan. Ez ugyan nagyon kedves gesztus volt, amivel éltem is, de ekkor még bő 2 óra volt a rajtig és aki ismer, tudja, hogy ez még jó néhány pisilést jelent nálam. Hát a további kalandokat ez ügyben inkább nem részletezem. :)

A versenyre két 25 km-es kör volt kiírva, vagyis 50 km és valamelyik kiírásban 160 méter szint volt megadva (2-vel szorozva is 320m ). No a laza 50 perces bemelegítés során a környéken simán összejött 200 feletti szint így sejtettem, hogy ez több lesz a kiírtnál. Illetve hallottam, hogy emlegettek egy 10%-os emelkedőt, no meg láttam, hogy a befutó előtt is egy kb 6-7%os emelkedőn fogunk feljönni a végső hajrá előtt.

IFA rajt is elég kaotikus volt, de végül bukás nélkül sikerült abszolválni ezt a műveletet és még elég jó helyről is indultam. A versenyt nagyon élveztem és bár tartottam tőle, hogy ki fogok szakadni a mezőnyből lényegében szinte végig elöl tudtam maradni.

Amikor először másztuk meg a 10%os emelkedőt, akkor ugyan kicsit leszakadtam, de még simán vissza tudtam hozni magam a mezőnyre. Először egyedül tepertem, de a végére mellém ért egy 3 fős vonat és sikerült becsatlakozni hozzájuk. A második körben rosszul helyezkedtem – mostmár tudom- és az utolsó kb 5 km-et a mezőny üldözésével töltöttem, bár tudtam, hogy ez már bukó. Bár egyátalán nem voltam csalódott, boldogan értem be.

Végül 51,3 km és 580 m lett a szint a Garminom szerint, amit 1:27:30 alatt teljesítettem. Bár hivatalos eredménylistából egy az egyben kihagytak, így gőzöm sincs hanyadik helyen jöttem be. Azt tudom, hogy az első idő 1:25:08. A többiek ideje nincs fent. De akármi is, ez szerintem szuper eredmény így elsőre. Ha még indulok országúton tudom már mire kell figyelni. Ja és arról nem is beszélve, hogy én nem országúti, hanem cyclocross bringával indultam (jelen esetben a lényegi különbség az áttételekben van, az én bringámmal jóval kisebb sebbességet lehet elérni, mint egy országútival).IF

Egyébként a versenyen kipróbáltam egy új zselét – Mulitpower kóla ízű – és nekem nagyon bejött. Segített az utolsó emelkedőkön felmenni, gyorsan éreztem a hatását és kibontani is könnyű volt. Nem túl híg, így nem a kezemen kötött ki a fele, mint az sokszor előfordult már. Szóval “megtartom”.

A következő verseny április 19 Salgótarján, ahol az idén nem amatőr, hanem elit kategóriában indulok és eléggé izgulok.

Újdonságok éve

10421965_848656678514107_65703215703891510_n
Rég nem írtam blogot, mert egyszerűen peregtek a napok és hirtelen azt vettem észre, hogy lassan már kezdődik is az újabb monti szezon. Azért megpróbálom röviden összefoglalni, mivel teltek az eddigi napjaim, mert nem unatkoztam az tuti. Illetve az idei felkészülésem sok új elemet kapott az eddigiekhez képest.

10322486_804012696311839_7896381666540856831_n
Az első legfontosabb különbség a tavaly alapozó időszakhoz képest, hogy idén helyett kapott a cyclocross is az életemben. Nem mondom, hogy ez abszolút boldogsággal töltött el az elején, mert bár virágkorát éli ez a szakág és mindenki imádja, őszintén szólva ez nem lesz az én sportom. Lényegében pont azt nem szeretem ami a célja – téli bringa versenyzés. Finoman szólva nem bírom a hideget,  több erőm megy el arra, hogy „fűtsek”, mint amennyit le tudok adni. Én tipikusan az vagyok aki 25 fok alatt felvesz egy pulcsit. :) ( Cserébe 40 fokban is gond nélkül tudok versenyezni). No természetesen nem rinyálni akarok, és ha az embernek van egy célja akkor azért sok mindent meg kell tenni. Szóval erőt vettem magamon és végül egészen belerázódtam a dologba, ami azért is fontos, mert a cyclocross-szal sokat lehet fejlődni bringa kezelés terén.
10462595_765696330144151_4785073913803728800_n
Emellett decemberben elmentem egy kerékpáros terheléses vizsgálatra, ahol végre sikerült belőni a pulzus zónáimat és persze kiderült mennyi az annyi, amit wattban le tudok adni. A pulzus zóna kérdés számomra nagyon fontos volt, mert a 220-életkor és egyéb sablon képletek nálam messze nem érvényesek, ezt már régóta éreztem. Ezért is mondom a személyi edzések során is, hogy személyre szabottság a legfontosabb.

Azóta már a második vizsgálat is meg történt, ami alapján a fejlődésem egész jó irányba halad.

A harmadik nagy különbség, abban rejlik, hogy kifejezetten odafigyelek a regenerációra. A teszten is látszódott, hogy kicsit lassú a regenerációm. Ez részben lehet adottság is, illetve a sok munka nem feltétlenül barátja a sok sportnak. Tehát rendszeresítettem a szaunát, a SMR henger használatot, a kompressziós szárat is sűrűbben előveszem, no meg táplálékkiegészítők terén a BCAA mellé beiktattam a glutamint is.
10371451_816468561732919_5237834970300622951_n

A negyedik és talán legizgalmasabb újítás az edzőtáborozás. Már decemberben is voltam 2×3 napot a tatai olimpiai edzőtáborban – igaz ott elsősorban én tartottam erőnléti edzést az utánpótlás montisoknak, de magamra is jutott bőven idő- ahol futottam, bringáztam, szaunáztam és próbáltam ráhangolódni a rám váró téli munkára.

Azóta pedig ugyanezzel a társasággal voltam 8 éjszakát Pulában, Horvátországban országúti kerékpáros edzőtáborban és hamarosan megyek a következő 8 napos táborba ismét Tatára, ahol már montizni is fogunk. A pulai tábort nagyon élveztem. A legnagyobb gond kb az volt, hogy hol igyak kávét egyébként csak edzés, evés és pihenés volt a dolgom. Nagyon sokat számít 1-1 ilyen hét.

Szóval úgy érzem minden adott egy jó szezonhoz, meglátjuk mire lesz ez most elég. Mert ennek megfelelően a léc is magasabbra került versenyek szempontjából. Áprilisban minden kiderül.

A céljaid elérésének 5 alapköve!

1. Megfelelő mennyiségű és minőségű pihenés.
2. Céljaidnak megfelelő mennyiségű és minőségű edzés.
3. Helyes táplálkozás a szükséges arányokra való odafigyelés.
4. Igényeidhez igazított táplálékkiegészítők használata
5. Regenerációt elősegítő módszerek alkalmazása pl. smr henger, szauna.

Ne feledd a nyár bajnokai télen születnek. Ha bármelyik pontban is segítségre szorulsz fordulj hozzám bizalommal. Edzésre fel!
szemelyi_edzes_motivacio_zelenij

Grillezett sütőtök fetával

Finom, egészséges és pikáns ízvilág pofonegyszerűen.

Hozzávalók:
Sütőtök
Lilahagyma
Feta sajt
2 gerezd fokhagyma
Szárított chili

Kókuszzsír
1 evőkanál olívaolaj
1-2 evőkanál ecet

A sütőtököt 1,5 centi vastag szeletekre vágjuk, majd kis kókuszzsíron grill serpenyőben megsütjük.
Egy edénykében az olíva olajat, az ecetet, a zúzott fokhagymát és ízlés szerinti chilit és sót elkeverjük.
A frissensült sütőtök szeleteket meglocsoljuk az öntettel, majd vékony lilahagyma szeleteket teszünk rá és morzsolt feta sajttal koronázzuk meg az egészet.

Jó étvágyat!